Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

7

olvasni. Vagy valaki azt mondja mellettem: szépségben kell élni, mert a szépség megjavítja az emberiséget, a szép dolgok erkölcsöt hintenek szét, — akkor megint csak Ruskinra gondolok, az ő csodásán okos, aggastyán-fejére.

Tudott dolog, hogy akkor lép fel, mikor a gyáripar kezdte az ő hamisságait, ízléstelenségeit kidobni a világpiacra, papirosból imitálva a bőrtárgyat, alpakkából az ezüsttálcát, hableányokkal jelezve az empiret és festék-erekkel utánozva a márványt. És tudott dolog az is, hogy ő az élő lelkiismerete volt a régi puritán felfogásnak, mely tiltakozott ez ellen a világ erkölcsei érdekében. Igaztalanság, hazugság és romlottság: mind üres és hitvány gépi munkából keletkezett — mondja ő. Mind annak a Manchester-radikalizmusnak a következménye, mely a munkást a gép szolgájává ala- csonyítja s megtagadja tőle mindazt a gyönyörűséget, amelyet egy középkori kézműves érezhetett. Egy kézműves, aki egy mozaikképbe szíve áhítatát is belerakta. Vagy amelyet egy faliszőnyeget csomózó munkás érezhetett, aki legendák színeit szőtte vele a fonállal.

Egy régi puritánság kívánkozott akkor vissza a világra. Mi volt az oka? A kapitalizmus első gazdasági megrendülései, az 1851-iki londoni világ