Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)
Hölgyeim és uraim! A művészetnek, ennek a bűnös és ragyogó szép asszonynak is megvannak az ő platónikus udvarlói. Ezek közül való századunk legfinomabb dandyje is: Wilde Oszkár. Ismeretes az ő irtózása min/ dentől, ami a költészetnek gondolati tartalmat, a zenének programmot, a művészetnek szociális feladatokat adhat. Ismeretes az ő csípős maliciája is, az a fanyarság, mellyel azokról szól, akik a légies és könnyelmű múzsáknak nem épen platónikus tisztelettel udvarolnak. Az angol művészeti renais- sanceról szólva, arról a művészetről, mely édes és misztikus illatot adott az egész angol művészetnek egy évszázadra, valahol sorát ejtette a szociális költészetnek is. És így szólt róla: Korának minden szociális problémájához hozzányúlhat a költő is. A költő versbeszedheti a szegény-törvényeket, a költő is megénekelheti a községi adórendszert, a szabad kereskedelem meg a kettős valuta kérdését 1*
