Nádai Pál: Az angol szociális művészetről (Az Orsz. Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1910)

*3

velük, bizonyos kooperatív közösség, mely nemcsak a városi ügyeket s a községházát tartja fenn közösen, de az élelmezést, a háztartást és a mosást is sok helyütt kollektive végzi. És minden ilyen városban ott van a népművelésére szánt nagyterem a községházán, a hely, melyben gyűjtemények, olvasőfülkék, koncertek és az egésznek nemes dekoratív elrendezése hatnak arra, hogy művészi és értelmi fogékonyság ébredezzen a munkásban.

A hatalmas Anglia így siet élét venni művészi kényelem teremtésével, emberi lehetőségekkel olyan lázadásoknak, melyek másutt nagy harcokba fúlnak. Ez az okos szociálpolitika megvolt az egész évszázad folyamán Nagy Britanniában s ha ma olyan művészek sietnek támogatni, mint Ashbee, Baillie-Scott és még egész csomó, ez arra vall, hogy Ruskin, az angol szociális érzület e nagy kicsúcsosodása. még ma is eleven, világítóerejű a sziget-világ felett, Körülnézek és azt látom, hogy ami szépet és nagyszabásút ez a poéta-nemzetgazdász megálmodott, Sorra-rendre megérleli Anglia. A kalmárok országa— ahogy a gőgös Napoleon lekicsinylő őket — egy nagy, egyetemes szépségbe burkolja magát, amiben bölcsesség és szerencse van. Artus király, Grál- legenda, ködös mithosz, gótikus hajlandóság, miszticizmus — idők folytán mind lemaradozott azon