Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)
4 érzi, hogy közel állanak a leikéhez. Illőnek is tartja, hogy megismerje őket. Ha eddig nem foglalkozott egy ilyen dologgal, az csak úgy történhetett, hogy eddig nem sikerült figyelmét teljesen ráirányítani. Mihelyt azonban módja esik arra, hogy egy ilyen általános érdekű tárgyat közelről megszemlélhet, figyelme azonnal fölébred és iparkodik azt megismerni, magáévá tenni. Egy ilyen szép és érdekes tárgyra hívom fel most a figyelmet és azt bemutatom. A szövésről szeretnék beszélni. Ez a téma igazán meg is érdemel egy kis figyelmet, annyira szép és érdekes. Az én elfogultságom, (a melyet leplezni nem is igen akarok) legalább annak látja. — Kérem hát Önöket, tekintsenek el a szavaktól, a melyek talán nem elég tetszetősen fejezik ki a tárgyamban foglalt szép dolgokat és szenteljenek egy kis figyelmet magának a témának, a mely minden cziczoma nélkül is szép és értékes. * Mielőtt azonban magáról a szövésről beszélnék, szükségesnek tartom azokról az anyagokról is röviden megemlékezni, a melyeket az ember ennél a munkánál felhasznál.
