Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)

3«

kakasok vannak szőve. Most Bize Angéla hosszába meg keresztbe Írott vonalakkal tele barázdálja a pakundeklit. Ez leszen a mustrapapir. A mustra- papírba belerajzolja a kakasokat meg a szőlőgerezdeket, haza megyen és a mustráról most már szőhet.

Lám, az Erzsók nene már nem ilyen 1

Ennek nem kell mustra papiros. Ez csak úgy, a feje szerint veti be a piros fonalat a kezével felemelt mejjékek közé. Tudja már ő azt előre, hány szálat vessen, mennyi lánczot emeljen, hogy kilegyen a mustra, hogy a kakas gangosabb, a szőlővenyige hajlása kedvesebb legyen. Még új virágot is kitalál, a mit másnap már utána sző az egész falu.

Es a mint ez így van Ipolybolykon, úgy van ez Kalotaszegen is, másutt is, mindenütt, a hol szőnek.

Kitűnik egyik ember munkája a többiekétől. Ezek látván egyes munkák szépségét, utánozni iparkodnak azokat. És az egyes emberek, ha bennük esetleg tisztán van meg a faji vonás, vezetik, irányítják a fajtájukbeli többi embereket.

Előbbre viszik a faji művészetet.

Így lesz egyes ember, az ősi szellemtől indíttatva, a művészi technikán át, fajának jellegétől befolyá-