Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)
azonosságot nem is, de hasonlóságot mutat a szövéssel, — az kétségtelen. Még érdekesebb azonban Eliot könyvében ■— «Primitív ember hajdan és most» — mely Schöp- flin magyar fordításában jelent meg, hogy két helyen is határozottan azt mondja, miszerint — emberszabású majmok, hajlós ágakat fonnak, szőnek össze fészkük védelmére. Ezzel a két, állatvilágból vett példával csak dokumentálni akartam azt, hogy mennyire érdekes a szövés kérdése és mennyire visszanyúlik az ember őstörténetébe. Akár a természettől leste el a kutató emberi elme, akár magától jött rá, akár pedig ösztönszerű- leg volt beléje oltva a szövetalkotásra képesítő értelmiség, annyi tény, hogy mig az állatoknál a szövetképzéshez hasonló tevékenység, ősi ösztönnek maradt meg, addig az embernél a létért való küzdelemben, nagyon magas fokra fejlődött. Ma már nincs ember, a ki minden szövetet ismerhetne, - annyiféle van. Ezeknek mindegyike hord magán valami olyan sajátosságot, a mely a többitől megkülönbözteti. Nézzük a szövés elvét, legősibb formáit és fejlődését. A szövet elemei a fonalak.
