Fábián Gyula: A népi szövés művészete (Az Országos Magyar Iparművészeti Muzeum ismeretterjesztő előadásai, Budapest, 1911)

8

Szövetféléket a természetben már találunk.

Sok növény van, melyeknek rostjai szövethez hasonlók és például szolgálhattak az embernek arra, hogy hasonló módon készítsen ilyen anyagot.

Utánozta is ezt a primitiv ember. Növényi rostokat rakott egymásra és egymás mellé, ezeket nedvesítve, valami nehéz, lapos tárgygyal addig ütötte’ míg a különálló rostok összeállva, vagy összefüggő, szövetnemű dolgot nem alkottak.

Ez az eljárás a — nemezelés.

Biró Lajos Uj-Guineából a néprajzi múzeum számára hozott ilyen nemezeket.

Általában — lapos, hajlékony anyagot érthetünk szövet alatt, melynek alkotó elemei hosszú, fonálszerű dolgok, melyek úgy összeállottak, összefonódtak, hogy szét nem eshetnek.

Még egy kis megkülönböztetést kell tennem a textil termékek között. Ilyenek lehetnek : — a háló, a kötött dolgok, a csipkenemek stb. Ezek más elv szerint készültek, nem is nevezhetők tehát szorosabb értelemben véve szöveteknek.

A tiszta szövetben a szálak mindig derékszög alatt kötik egymást. Ez az ismertető jel minden szövetben föltalálható, bármilyen komplikált textúrája legyen is. Ez a tulajdonsága már természetében gyökerezik és készítésmódjából következik.