Radisics Jenő: Képes kalauz a gyüjteményekben (Budapest, 1885)
VI. Terem. Magyar agyagipar. Kályhafiókok, ónmázas edények, faienceok, a holicsi, tatai és egyéb gyárakból; kőedény
VI. TEREM. Magyar agyag-ipar. Kályhafiókok, ónmázas edények, faienceok, a holicsi, tatai és egyéb gyárakból; kőedény. magyar agyagművesség egyik legrégibb, eddig ismeretes emlék csoportját a kályha -fiókok képezik. A rendelkezésre álló agyag után ítélve, Magyarország nagyjában a nyugoti kályha-ipar fejlődését követi. A fiókok ^részben mázatlanok, részben zöld, egyszínű mázzal borítottak. Vannak sok színűek a XVI. századból, Asztaldísz melyek az egykorú német kálvhafiókokkal rokonok, i. sz. szekrény. Hazai specialitás a csillám - pikkelyekkel behintett mázatlan fiók. A XVIII. században, úgy mint a külföldön, szintén fehér máz lép fel, kék díszítéssel. Átalánosan jellemüket illetőleg a magyar kályhafiókok két főcsoportra oszthatók; a felsőmagyarországiakon a német, az erdélyieken pedig a keleti befolyás nyomaival találkozunk. Úgy látszik hogy a fehér át nem látszó ónmáz hazánkban, a XVII. század legelején lép fel, legalább az 1609. évszámmal jelölt víztartónál régibb edényt nem ismerünk ; ez a muzeum gyűjteményében van. Ezeken az ónmázas edényeken a díszítést majdnem kizárólag virágok képezik. Ivobalt-kék, rézzöld, ónsárga és mangánviola szolgáltatják a színeket. Ez által nyerik a magyar edenyék azt a sajátságos színhatást, mely közös vonását képezi a magyar és a német egykorú ezéh-iparnak. Ebből csak az a tanulság, hogy ez a színezés nemzeti jelleget még nem állapít meg és hogy azt egyelőre, technikai szempontból kell indokolni. Réz- vagy arany vörös
