Radisics Jenő: Képes kalauz a gyüjteményekben (Budapest, 1885)
XII lett az adott viszonyokhoz, követnie kellett a gyűjteményt teremről-teremre. Szerkesztésénél a két szokásos Kalauz formát kísérlettük egyesíteni, azt mely egész általánosságban az egyes osztályok és csoportok ismertetésével beéri és azt a másikat, melyben minden egyes tárgy részletesen méltatva van. Az első rendesen nem kielégítő, a második specialis tanulmányok eszközlésére való, sokkal terjedelmesebb, sem' minthogy a közönség legnagyobb részét érdekelhetné. Olvasóink tehát a jelen Kalauzban a nagyobb betűkkel nyomtatott szövegben, kivált kevésbé fontos tárgyaknál, nehány szóból álló rövid útmutatást találnak ; a fontosabbaknál az első, valamivel kisebb betűkkel szedett kikezdés az illető tárgy általános, a második, még ennél is apróbb betűkkel szedett kikezdés pedig, a részletes leírást, esetleg kritikai jegyzeteket tartalmazza. Nem tartottuk czélszerűnek továbbá, hogy akár külön, akár pedig az egyes fejezetek bekezdésénél, az illető iparág történelmi fejlődésével behatóbban foglalkozzunk, mert az ilyen tanulmányokat a muzeum látogatóinak átfutni ideje nincs, vagy legalább idejüket nem erre fordítják, az illető tanulmányokat viszont oly részletesen tárgyalni, hogy azok tudományos munkát képezzenek, egy Kalauznak czélja nem lehet. Azt hittük, hogy néhány szó, mely a régi műipar megtekintésében kevésbé jártas látogatónak a legszükségesebb felvilágosításokkal igyekszik szolgálni, a tárgynál magánál, czéljának inkább megfelel s hogy azt a megjegyzést ott, a közönség rendesen el is fogja olvasni. Másrészt azonban a Kalauznak külfényét, számos rajzokkal törekedtünk emelni, nem csak azért, mert az iparművészeti muzeum a nemes ízlés fejlesztésére lévén hivatva, ebbeli feladatát gyűjtemény-tárgyainak képes ismertetésével legkönnyebben éri el, hanem azért is, mert kedvező alkalomnak tartottuk az országos kiállítást arra nézve, hogy akkor, mikor hazánk munkálkodásának gyümölcsét a világnak be fogja mutatni, az iparművészeti muzeum is büszkeséggel utalhasson a repro- ductiv művészetnek, eme fontos segédeszközének haladására. Ondieséret nélkül állíthatjuk ugyanis, hogy Magyarország a tárgvak visszaadását illetőleg, vonatkozzék az akár a művészi felfogásra, a rajzra, akár pedig a sokszorosításra, értvén alatta
