Néhai Bischitz Gyula dr. porcellánplasztikai gyüjteményének kiállítása (Budapest, 1928)
Dr. Layer Károly: Porcellánplasztika
Felmerül végül az a kérdés, hogy milyen szerepet játszottak ezek a szobrocskák és csoportok a XVIII. század társadalmi és kulturális életében, zad társadalmi és kulturális életében. Tudjuk, hogy Erős Ágost a drezdai japámpalota valamennyi szobáját kínai, japán és meisseni porcellá* nokkal kívánta díszíteni. Ezért számos darabot, főként nagy állatalakokat rendelt a meisseni gyárnál, melyek jórészt el is készültek, de a fejedelemnek közbejött halá* Iával abbanmaradt ennek a nagyszabású tervnek meg* valósítása. Más fejedelmi és főúri palotákban azonban máig is fennmaradtak az ú. n. porcellánszobák (Porzellan* kabinet), melyeknek falait apró konzolokra elhelyezett porcellánedények és szobrocskák élénkítik. Ezenkívül még más téren is fontos szerephez jutott a porcellánplasztika. Pohárszékeknek, de különösen az ünnepi lakoma terített asztalának ezüst* és elefántcsont* szobrocskákkal való díszítése (Schauessen) visszanyúlik a XVI. századba. Ez a szokás az idők folyamán egyre nagyobb mérveket ölt és a fényűzést annyira kedvelő XVIII. század erre a célra a porcellánt igen alkalmas* nak találta. A fejedelmi és főúri háztartások egymás után felkarolják a tisztán porcellánból készült gazdag, alakos asztaldíszeket. Ezek az asztaldíszek rendszerint parkot ábrázolnak s a benne elhelyezett szobrocskák és csoportok révén túlnyomólag szimbolikus jelleget öltöttek. A porcellánplasztikának ez az alkalmazása nagyon is megfelel a kor dekoratív szellemének, és annál inkább elismerésre méltó az egyes daraboknak jelentékeny mű* vészi értéke. 13
