Néhai Bischitz Gyula dr. porcellánplasztikai gyüjteményének kiállítása (Budapest, 1928)
Dr. Layer Károly: Porcellánplasztika
Ludwigsburg porcellánplasztikai produkciójáról a gyár levéltári anyaga sok értékes felvilágosítást nyújt. Az 1758sban alapított gyárnál működött szobrászok köze kétségtelenül Christian Wilhelm Beyer volt a legjelem tékenyebb. Dacára, hogy Beyer működésének javarésze a német rokokóművészet fénykorába esik, ő volt a klasz* szicizmus első úttörője a porcellánplasztika terén. Művé* szetének erősen kifejlett egyéni vonásai lényegesen elő* segítik szobrocskáinak meghatározását. Ezenkívül Beyer két ízben egysegy rézmetszetes munkájában is beszá* molt művészi tevékenységéről, ezek tehát a legmegbíz* hatóbb támpontokat nyújtják a kezétől eredő minták meghatározásánál. Beyer ludwigsburgi működését megelőzőleg nyolc évig Rómában dolgozott, ami érthetővé teszi, hogy annyira kedveli az antik művészetből merb tett témákat és innen ered az olasz barokkszobrászat* nak munkáin szembetűnő hatása is, mely a kontraposzt* mozdulatok gyakori alkalmazásában nyilvánul. Beyer rendkívüli tehetsége azonban ott nyilvánul meg legtisztábban, ahol egyéni feltaláló ereje szabadon szárnyalhatott és ezért elsősorban divatszobrocskáinak fesztelen és zárt kompozíciójával vívott ki magának első helyet a német kisplasztikusok sorában. Mikor Beyer 1768íban megvált a ludwigsburgi gyártól, helyét a belga származású Pierre Francois Lejeune foglalta el. Munkáinak meghatározása körül erős vita fejlődött ki az irodalomban, számos jel azonban arra utal, hogy a ludwigsburgi szobrocskáknak egy jellegzc^ tes és művészi tekintetben igen értékes csoportja — a tánclépésben mozgó, karcsú balletalakok — az ő kezétől erednek. Ezek a különböző néptípusokat ábrázoló szob; rocskák a kisplasztika igazi remekei s ha Lejeune műm kássága ezideig még nincs is teljesen felderítve, annyi bizonyos, hogy Beyerrel egyenrangú szobrász volt. Csekélyebb jelentőségű a fürsienbergi porcellám plasztika. Az 1753sban alapított gyárnak szobrásza eleinte Simon Feilner volt, aki 1770*ben Frankenthalba távozik; munkatársai közül még Johann Christof Roim brich és Anton Kari Luplau említendők. A fürstenbergi ll
