Dr. Layer Károly: A Herendi Porcellángyár története (Budapest, 1921)

Ebben a jól megválasztott irányban dolgozott a gyár nagy szorgalommal és lassankint emelkedő anyagi sikerrel 1850-ig. Még a magyar szabadságharc — melyben Fischer szívvel és lélekkel, fiai pedig mint katonák vérükkel is résztvettek — sem tudta megtörni fejlődésének állandóan emelkedő vonalát.

A HERENDI GYÁR FÉNYKORA (1851—1876).

A szabadságharc lezajlása után a gyárban visszatért a régi munka, és miután az anyagi és erkölcsi sikerek meggyőzték Fischer Móricot az általa választott új irány helyességéről, az 1851-iki londoni világ- kiállításra már kizárólag ebben a modorban dolgozott. Egykorú napilapok közleményeiből tudjuk, hogy beküldött darabjai mind régi stílusban készült vázák, ebédlő-, tea- és kávéskészletek voltak.

Ez a kiállítás sorsdöntő szerepet játszik a gyár történetében. A monarchia összes porcellángyárai közül Herend volt az egyetlen, mely elsőosztályú éremmel lett kitüntetve. De nemcsak ez az érem állapította meg a gyár világraszóló hírnevét, hanem munkailag, formailag kiváló és az utánzóit régi porcellánoktól csak nagy szaktudással megkülönböztethető készítményei oly nagy feltűnést keltettek, hogy a gyár nemcsak hogy minden kiállított gyártmányát eladta, hanem úgy számra, mint előkelőségre