Magyar himzések kiállításának leiró lajstroma (Budapest, 1918)

IV. Török hímzések

210. TÁMLÁSSZÉK, mint a 209. sz. A háttámlán I. Ferenc (vagy II. József?) császár, az ülésen oroszlán.

Kiállítja gróf Dessewffy Emilné.

IV. TÖRÖK HÍMZÉSEK.

A 212-218. sz. hímzések összevetése a mieinkké s°k tekintetben tanulságos. Színezés dolgában a félfajánszok édes testvérei, jellemző, hogy a nálunk köveit piros szín helyett többnyire a félfajánszok bolus- színéhez közelebb álló vöröset használják; a kék színnek, melyet leveleknél is alkalmaznak, sokkol nagyobb szerepe van bennük, mint a magyar hímzésekben, melyek közül a színezést tekintve csak az 52. számú hasonlít hozzájuk■ — Motívumaik egy része a mi hímzéseinkből teljesen hiányzik (golyócsoportok, rózsabimbók stb.), mások annál élénkebb világot vetnek egyes magyar motívumokra.

A 62. és 64—65. számok rózsái ebből a formakörből származnak (lásd pl. a 214. számot) ; a 215. sz. közbülső virágs-álai színben és rajzban a 33. számra emlékeztetnek, s a 214. sz. nagy kék virágjaiból vezethetők le a 81—82.számok sajátságos levélforma virágidomai. Az 50. sz. palmetta- szerű motívumaihoz hasonlókat találunk a 217. sz. középrészén, a két darab között színezés és rajz dolgában egyéb rokonság is konstatálható. A 141. számon egy virágszál föléje hajlik egy szára tövén fakadó másik virágnak,éppen úgy, mint a 214. számon a rózsaágak a nagy kék virágnak- Ide utalnak a II. E) csoport szegfűrozettái, a 121. sz. ívmódra összehajtó ágai (l. a 213. sz. sarkait), valamint a mi hímzéseinkben igen ritka centrális mustrák■ Egyéb rokon vonásokról a 36. lapon volt szó.

E roppant munkát igénylő s néha igen nagy darabokban előforduló hímzések, melyeket hárem-munkáknak is szokás nevezni, elegendő összehasonlítási anyag híján nehezen datálhatok; ha a Mariin munkájában közölt legrégibb, egészen olasz szövelmustrák alapján álló darabok valóban 17. századiak, akk°r a mieink közül a 17. század végénél egy sem lehet régibb, a 216. sz. alkalmasint sokkol fiatalabb, bár a tipikus újabb darabok (Martin Taf. 16., 2, és két ki nem állított nagy terítő a múzeum gyűjteményében) tanúsága szerint a 19. század első felénél későbbi alig lehet. A 217. sz., különösen középrésze, még problematikusabb,