Magyar himzések kiállításának leiró lajstroma (Budapest, 1918)
Végh Gyula: Előszó
nyomán haladó háziiparnak újabban elért művészi és gazdasági sikerei bizonyítják, hogy a magyar hímzésben egészséges, fajunk természetében gyökerező művészet él, melynek fejlesztése, de mindenekfelett alapos ismerése nekünk magyaroknak nemcsak hasznunkra válik, de erkölcsi kötelességünkA kiállítás ezúttal a hivatásos hímző-műhelyekben vagy úri házak tűzhelyénél készült, egyházak vagy előkelő otthonok használatára rendelt, drága anyagból, selyemmel, ezüsttel, arannyal hímezett ú. n. «úri hímzésekre» szorítkozik, a népies hímzések kizárásával. Ez utóbbiaknak sokkal nagyobb és néprajzilag sokkal tarkább csoportja külön kiállítást igényel. A tárgyak szakszerű leírását Csermelyi Sándor dr. múzeumi őr végezte Kele K. Vilma úrhölgynek, a múzeumi textil-gyűjtemény gondozójának közreműködésével. Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményén kívül testületek és magánosok is hozzájárultak a kiállítás anyagának kiegészítéséhez és gazdagításához. Ezért az áldozatkészségükért hálás köszönet illeti a kiállítókat, mert lehetővé tették, hogy kiállításunk teljes képét nyújtsa a magyar hímzőművészet fejlődésének. Nem kétlem, hogy az igazában magyar iparművészet tanulmányozásából sok haszon háramlik nem csupán művészettörténetünkre, hanem a mai kor ízlésére, eleven művészetére is. Végh Gyula.
