Magyar himzések kiállításának leiró lajstroma (Budapest, 1918)
II. Úri hímzések - F) Különböző minták
5G Lásd: Magyar Iparművészet, 1905., 41. kép; v. ö. Magy. Iparm. 1915., 132. kép. Kiállítja a Felsőmagyarországi Rákóczi-Múzeum, Kassa. 135. VELUM, kettős - lazacvörös és sötétzöld — recés selyem alapon aranyfonálhímzéssel. A hímzés mindkét oldalon egyforma. A sarkokban átlós, az oldalak közepén merőleges és szimétrikus díszítmény, középen koszorú egymást keresztező csigás indákból, apró levelekkel, virágokkal és gránátalmákkal. A koszorúban IHS betűk. Olasz? 17. század. Kiállítja Kármán Aladár. 136. PÁRNAHAJ FELE, aranyfonál és zöld szálas selyemhímzés. Három oldalon hímzett. Szimétrikus csokrokat virágokban végződő S-idomú indák kapcsolnak össze, közöttük két-két madár, a sarkokban átlós gránátalma. Ferdesoros selyem és szakaszos aranyhímzés. 17. század vége. Kiállítja dr. Balassa Istvánná. 137. PÁRNAHAJ, aranyfonál és zöld szálas selyem hímzéssel. Három oldalon hímzett. A két sarokban átlósan szimétrikus csokor; a hosszabb oldalak végén csigás inda végén virággal, közepükön egyenes virágszál, amelyet a sarkokból kiinduló és virágban végződő indákkal gyűrű kapcsol össze. Szakaszos és lapos hímzés. 17. század vége. Kiállítja báró Jósika Sámuelné. 138. LEPEDŐSZÉL RÉSZE, aranyfonál és zöld szálas selyemhímzéssel. Váltakozva egymáshoz sorakozó szimmetrikus csokrok, a szomszédosak mindkét végén gránátalmavirágos, S-alakban hajlott indával kapcsolva, melynek közepéből virágszál nő ki, rajta madárral. Szakaszos és lapos hímzés. Erdélyből származik, 17. század vége. Kiállítja a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi osztálya.
