Magyar himzések kiállításának leiró lajstroma (Budapest, 1918)

II. Úri hímzések - D) Körbe kanyarodó indák

95. KENDŐ, arany fonál- és sárgásfehér sodrott selyemhímzéssel. A sarkokban hajlott ág végén nagy gránátalmavirággal, belül nagy csipkés levéllel és szegfűvel, kerületéből kihajtó különböző' virágokkal.

Mustrás és szakaszos hímzés.

Zólyom megyéből származik, 17. század vége.

96. KENDŐ, arany fonál és zöld selyem hímzéssel. A sarkokban csigásán hajlott inda virágokkal és levelekkel, végén nagy virággal, belül tövén fakadó, kehelyből emelkedő és az indán áthaladó nagy csipkés levéllel, melyből két virág nő ki.

Szakaszos, mustrás és lapos hímzés.

Beszterczebányai, 17. század vége.

Lásd Magyar Iparművészet, 1911., 149. kép.

Kiállítja a besztercebányai városi múzeum.

97. OLTÁRTERÍTŐ, arany fonál és zöld selyem hímzéssel. Két váltakozó sorban részben jobbra, részben balra hajló szegfűk fölibük kanyarodó csipkés levéllel, kisebb virágokkal és gránátalmával.

Domború mustrás arany és lapos selyem hímzés.

Pécsújfaluról (Szepes m.) származik. 18. század.

Lásd Magyar Iparművészet, 1905., 45. kép. Az iparművészet könyve, III., LXIV. mell., 1. szám.

Kiállítja a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára.

D) Körbe kanyarodó indákAz egész csoport szorosan összefügg, túlnyomó részéről bizonyos, hogy Felsőmagyarországból származik- Ez a jellegzetes díszítés a török hímzésben a legújabb időkig különös kedveltségnek örvend, egy régibb — 18. századi — példát közöl F. R. Martin, Orient. Stickereien, Taf. 16., 1. Korban az egész csoportot a 18. század elejére és első felébe szeretné az ember helyezni, aminek csuk a 98. sz- korábbi évszáma mond ellent. A 99—107. számokon a száracskák belülről kanyar°dnak kifelé, a 108.—112. számokon a rajz többé- kevésbbé eltérő. A 107. sz. már népies jellegű.