Magyar himzések kiállításának leiró lajstroma (Budapest, 1918)

II. Úri hímzések

27

a naturalizmus csak egészen kivételesen jut szóhoz.— Ami színezésüket illeti, az arany, ezüsttel vagy anélkül, ritkán hiányzik belőlük (a leltárak sokszor megjegyzik, hogy ez vagy az a hímzés «aranyadon»); sokszor csak egy színnel társul, főként pirossal vagy zölddel. Több színnel vagy több árnyalattal készült hímzésünk vem sok van, I. az E) csoportot és a régibb, de jóformán egyedül álló 127a. sz.-ot. Általában a színesebb hímzésekben is alig van több két-három erős tiszta színnél. Olyan tarkaság, aminőt sok vidékünk népe kedvel, nem fordul elő. A tiszta arany vagy arany-ezüst hímzés igen gyakori. A munka néha bámulatosan finom, legtöbbször igen jó, de sohasem oly iskolásán pontos, mint a műhelymunkákon. A vászonalap minősége különböző, a finom <<patyolat»-ot kedvelik• Feltűnő a keresztszemes és hasonló hímzések csekély száma, holott e technikák külföldön divatosak voltak és népművészetünkben ma is élnek■ — Forrásaink írnak magyar, olasz, spanyol, lengyel, török és kßzul (= perzsa) varrásról, ami nyilván előttünk ismeretlen technikai sajátságokra vonatkozik; szó van «árnyék- varrásáról is. A magyar és török arany közötti különbséget sem ismerjük- A «skófium» a fémdrótot jelenti, használják azonban (de talán csak később) fémfonálról is.

A hímzett holmi forrásaink szerint sokféle: férfi és női ingek, egyéb fehérruha, lepedők és párnák, abroszok, asztalkerületek és futók, különböző keszkenők (k)skeszkenő, asztal-, tányér-, ételfogó-, cipótakaró keszkenő). Olasz források főként fehérruhát, lepedőket és párnákat említenek• Emlékeink között szintén a két utóbbiból van legtöbb; sok a kendő, kevesebb az abrosz és a nagyobb templomi terítő, egészen ritka az ing. Hogy fehérruhából kevés maradt, az érthető, noha képek, könyvek és leltárak tanúsága szerint nagy szerepet játszott. — A templomi hímzések díszítése a világiakétól sokszor semmiben sem különbözik, egyházi használatuk nyilván nem egyszer másodlagos. A kendők nagyrészt templomokból valók; néha van rajtuk egyházi jelvény, még többször dedikáció; ha mindkettő hiányzik, nem lehet eldönteni, hogy mi volt eredeti rendeltetésük■ Jellemző egy egészen világi díszítésű kendő fölirata 1681-ből: férj és feleség «csináltatták az mi Urunk Jézus Christustól szereztetett szent sacramentumnak kiszolgáltatására, ember azért jövendőben kinek kezében akad, más szükségre ne fordítsad, hogy el ne vessz Boldizsár királlyal. Dan: V.» A babilóniai király Dániel prófétánál azért vész el, mert a jeruzsálemi templom edényeit lakomán használja.