Magyar himzések kiállításának leiró lajstroma (Budapest, 1918)

I. Műhelymunkák

22

Állítólag Brandenburgi Kataliné, Bethlen Gábor nejéé volt. Radisics J. szerint «hitelességéhez alig fér kétség», Radvánszky szerint az «a tradíción kívül mivel sem bizonyítható». A ruha, kétségtelenül a legszebb, mely ránk maradt, a hagyomány feltételezte korral — 17. század második negyede — összeegyeztethető'. Erdélyből származik.

Lásd Magyarorsz. tört. emlékei II., 77. tábla; Magy. Műkincsek

III., 7. tábla (színesen); Magy. Iparművészet, 1915., 128. és 129. kép; G. Le Breton, Hist, du tissu ancien, 189. 1. — b. Radvánszky B., Régi magyar családélet I., 167. s k. lk.

7. SZOKNYA RÉSZE (?), zöld selyem alap arany dróthímzéssel. Három sáv tenyérnyi távolságban egymás alatt; gyűrűvel kapcsolt hullámos indalevelekkel és virágokkal és efölött emelkedő csipkés- szélű ívek alatt váltakozva szegfű és gránátalma.

Domború mustrás hímzés.

1650 tája.

8. FRIZ, vászonra arany, zöld-arany, kék-arany és piros-arany selyemzsinórral hímzett és eperszínű selyem alapra applikált díszítéssel (a piros selyem kifakult). Váltakozó állású nagy gránátalmavirágokat S alakban hajló csipkés levelek kapcsolnak össze.

A minta vonalai szerint fektetett levarrott hímzés.

17. század.

Állítólag miseruha középsávja volt, eredetileg alkalmasint más célra — baldachinra vagy effélére — készült.

9. GRÁNÁTALMAMOTÍVŰM, vászonra arany és ezüst fonállal és zöld-arany, piros-ezüst és kék-ezüst selyemzsinórral hímzett, applikálni való. Gránátalma két hajlott csipkés levélpár közé foglalva.

Domború mustrás hímzés.

17. század.

Radványszky szerint (i. m. I., 41.1.) Munkács várában «egy fehérruhás ládában csipkeforma, ezüst és arany fonállal gyolcsra varrott, superlatra (= ágyfüggöny vagy kárpit) való virágokat» őriztek.