Dr. Layer Károly: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményeinek leíró lajstroma (Budapest, 1927)

Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum gyüjteményei - VII. A rokoko-szoba - VIII. A sümegi könyvtárszoba - IX. A XVI. és XVII. század terme (Külföld)

58

RENAISSANCE ÉS BAROKK IPARMŰVÉSZET

XVI. század, Giovanni da Bologna műve. — Két firenzei váza meduzafőkkel és Firenze címerével.

XV. század.

124. sz. szekrény. Elefántcsont- és fafaragások, XVII—XVIII. század.

Az elefántcsontot már a középkorban használlak templomi felszerelések, dísztárgyak és faragások előállítására és a faragáson kívül színezéssel is díszítették. Az indiai tengeri út felfedezése az elefántcsontnak nagyobb elterjedését és kedveltségét vonja maga után s különösen a barokk-korban nemcsak díszedények, hanem önálló plasztikai alkotásoknak is gyakori anyaga az elefántcsont.

Németországban az elefántcsontfaragás virágkora a XVII. század végére és a XVIII. század elejére esik ; különösen Délnémetországban keletkeznek ebben a korban kiváló alkotások : kupák, asztaldíszek, dísztélak és mythologiai szobrocskák. Később egyes szobrocskáknál, vagy szoborcsoportoknál az elefántcsontot gyakran puszpángfával együtt alkalmazzák. Ezeknek a munkáknak divatja Olaszországból indul ki, de Németországban termékeny talajra talál és különösen Simon Troger munkáiban maradt ránk. Idővel az eszfergályozás is kedvelt technikájává válik az elefántcsont feldolgozásának, mely a XVII. század folyamén Nürnbergben éri el legnagyobb tökéletességét.

A 124. sz. szekrény anyagából felemlítendők: Két szoborcsoport, efefántcsont és ébenfa, Herkules és Omphale, illetve Saturnus és Lachesis, Délnémet, XVIII. sz., Simon Troger modorában. — Puszpángfacsésze, domború állatalakokkal. Németalföldi munka, XVII. sz. — Dohányreszelő, szalagos lombdísszel. Francia, XVIII. sz. el.

125—127. sz. tárlók. Evőeszköz-gyűjtemény, XVI—XVIII. század. Különböző korok evőeszközeinek gazdag gyűjteménye, fém-, hegyi kristály-, üveg-, elefánt- csont-, achat- és szarvasagancs-nyelekkel.