Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: A hangszergyűjtemény újabb szerzeményei
Pleyel-zongoránk Erard— Herz mechanikájának tompító berendezése felülről működik (forte). A mechanikához kapcsolódó, és a vele együttműködő másik pedál halkítást ér 1 el. mégpedig „Verschiebung"' által. A kalapácsfejek filcezetlek. Az értékes újítás .1. II. Pape nevéhez fűződik, aki .Párizsban :182G-ban alkalmazta először a korábbi bőrbevonal helyeit. A zongora gyártási száma: I 18850. Készítésének éve eszerint 1898. Kinek a megrendelésére készüli ez a pompás hangszer, és gyűjteményünkbe kerülését megelőzően kiknek voll birtokában? A kihúzható jobb oldali gyertyatartó tálca alsó keretén ceruzával írt név olvasható: ..Comic .lean Zamoyski'. A Pleyel-cég üzleti könyveiben található feljegyzés szerint a zongora („un quart queue'*) 1898. június 27-én hagyta el a párizsi műhelyt, amikor ..(lom le Jean Zamoyski à Varsovie" [megvásárolta. u Zamoyski János Szaniszló grófról van szó. aki ezt a zongorát Völtau-i (Bítov, Morvaország) várkastélyának teljes berendezésévad együtt. 1912-ben Pécsben elárvereztette. I:!a A zongora későbbi sorsára vonatkozólag értékes adalokal kaptunk az adományozó szívessége folytán. A zongora azután Szász Coburg Ágost herceg birtokába jutott (szül. 1807-ben. meghalt 1922-ben). akinek Karolina Mária ausztriai főhercegnő és magyarországi hercegnő volt a felesége. Végül még a herceg éleiében kapták ajándékba az adományozó szülei. A zongora Bécsből érkezett Groedel Hermann báró budapesti Lendvay utcai palotájába. A zongora, amelynek díszessége vélekedhetnék a XVIII. századi francia királyi udvarok aranyozott bútoraival, a történelmi stílusok felújításának divatjai tükrözi, ami a romantikus történelemszemlélet hatására alakult ki. A franciák a XIX. század második felében hűek maradtak a XVIII. századi uralkodóik nevével fémjelzett stílusokhoz. Pleyel-zongoránk az eklektika egyik legreprezentatívabb alkotása. Káprázatos külső kialakításában a főúri megrendelő hatása egyesül a már korábban említett, a francia zongoraiparra a XIX. század második felében jellemző — a német, angol vagy osztrák zongoraépítéstől e tekintetben elkülönülő — nagyfokú kvalitásigényességgel. A futószalagon gyártott francia készítményeket ez idő tájt szintén a nemes fák, intarzia és egyéb drága díszítőtechnikák alkalmazása jellemzi. A Pleyel-gyár, amely Erard mellett ma a legjelentősebb franciaországi zongoragyár, igen nagy múltra tekint vissza. A gyárat az alsó-ausztriai születésű Ignace Pleyel^' (1757—1831) alapította 1807-ben Párizsban. Bécsben Wanhalnál kezdte zenei tanulmányait. 1772-ben Erdődy László gróf ajánlásával Kismartonba került Joseph Haydnhoz. A mecénás vállalta taníttatása és eltartása költségeinek akkoriban igen magas összegét, 100 Louisdort. Gluck 1776-ban találkozott Pleyellel. és meggyőződhetett a fiatal Haydn-tanítvány előmeneteléről. Kompozícióit. Bécsben és Eszterházán adták elő. 1777-ben az akkor 20 éves Pleyelt Erdődy László gróf szerződlel le kis virtuóz zenekara élére. Majd mecénása segítségével, további képzésére Itáliába utazhatott. Az 1780-as évek elején tartózkodóit itt. Operája bemutatásának színhelye 17851:| M. Boury-Esnault úrnak, a Sociélé Pleyel S. A. igazgatójának ez adatáért ezúton is kőszeneiét mondok. 1:, a CCXXVIIL Kunstauktion. Dorotheum, Wien 1912. N° 58. Taf. 6. Ez új. értékes adatért Mikes Ildikónak mondok köszönetet. ''' Ignace Pleyel és Camille Pleyel életére vonatkozó összes adat Josef Klingenbeel; tollából a Die Musik in Geschichte und Gegenwart 10. kötete hasábjain (Kassel— Basel—London— New York, 1962.) 1354—1359.: uo. Neupert, Hanns tollából „Pleyel & Co., Paris" címszó alatt, a gyár történetének összes adata az 1359—1360. hasábokon.
