Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: Korai meisseni márkautánzatok Magyarországon a XIX. század második felében

ban úgy, mint Herend ellenlábasa, sőt még úgy sem, mint amely hathatósan közrejátszott a magvai- kerámia megsemmisítésében, szétzilálásában. Meissen mindeddig mint az európai kerámiaművészet példaképe állt előttünk, melynek készítményei — a korábbiak s későbbiek egyaránt — joggal kiérdemelték az európai porcelángyárak elismerését és csodálatát. I gy tűnt. hogy Meissennek nem volt szüksége arra. hogy piaca bővítéséért erőszakos módszerekhez nyúljon. Már ííerend példája is hagyott némi kétséget ezzel kapcsolatban, az igazi komoly figyelmeztetéssel azonban csak Wartha Vince 1892-ben megjelent könyvében találkozunk a meisseni gyár jegyeiről szóló bekezdésben:

11 ...\ legrégibb, körülbelül 1717 Iáján készült meisseni porczcllánlárgyak jegye egy pálczára fonl kígyó. Később az annyira ismeretes jel: két keresztezett kard, a máz alall kék színben volt beégetve. 1731— 1771-ig Brühl és Dietrich igazgatása alatt az említeti jelhez még egy kék pontot is tettek, valamint némelykor K.P.M. (Königliche Porcellan-Manufactur) kezdőbetűket. 1778-tól kezdve a mai napig csak a keresztezett kardok alkotják a meisseni gyár bélyegét éspedig mindig a máz alatt beégetve. /// e helyen meg akarom egyszer s mindenkorra említeni, hogy a gyári jelekre egyáltalában nem lehel sokai adni. kivált mióta bizonyos porczellángyárak minden képzelhető bélyeget egyenes megrendelésre készítenek, akár a mázon fölül, akár azon alul. ahogy tetszik. Hiszen maga a királyi meisseni gyár, megrendelésre, régi bélyeggel ellátott po reze 11 á n-1 á rgy aka l szállít. Ez aztán hatóságilag szentesített tévútra vezetés!" Ne feledjük: Wartha 1892-ben írta ezekéi a sorokat. Az 1905-ben megjelent Báth György-féle ...\z Iparművészei Könyvében" a Wartha által írt Agyagművesség c. fejezet — mely tulajdonképpen bővített, átdolgozott változata a szerzőnek 1892-ben önállóan megjelent könyvének (Az agyagipar technológiája) — már nem tartalmazza (veket a megjegyzéseket. Ok: ezekben az években (1905 körül!), úgy látszik, e megjegyzések már aktualitásukat vesztették. A meisseni gyár kétszer fordult márkáinak lajstromoztatásáérl a magyar kereskedelmi és iparkamarához. A szóban forgó kamara mindkétszer a budapesti volt. Az első bejegyzésre a központi védjegylajstrom szerint — 1870-ban,

1(1 a másodikra pedig Wartha könyvének írásakor, I89l-I)en

n került sor. Noha a mindkét alkalommal lajstromozott márkák érdekesek és új adalokal szolgáltainak a magyar, sőt a meisseni porcelán történőiéhez, mégis úgy tűnik, hogy az első bejegyzés a jelentősebb művelődéstörténeti szempontból. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az összefüggéseket, melyeket Herend meisseni márkaimilációjával kapcsolatban elmondottunk, valamint hogy mindez már évekkel a magyar védjegytörvény megjelenése ulán volt. Más szóval: az importáló gyárnak — így Meissennek is — megvan a lehetősége árui véd jegyezi otéséro. Injstromoztalására, ha úgy érzi, hogy azokat külföldi vagy hazai részről a felhasználás, illetve igénybevétel veszélye fenyegeti. Éppen Herend esete bizonyítja, hogy Meissennek minden oka megvolt a Magyarországra behozott áruinak védjegyeztetésére, szabadalmaztatására. Ez gyakorlatilag úgy zajlott le, hogy a gyár képviselője megjelent az illetékes kereskedelmi kamaránál és az időpontnak évre. napra, órára való pontos feltüntetésével kinyilvánította, hogy milyen árura kívánja a bejegyzéssel járó védettséget kiterjeszteni. A bejegyzés lényéi és a jegyeket az illetékes kamarai és a központi védjegy] aj s Iromba átvezetlek. Ezek különböző folyóiratokban és a Földművelési, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium állal kiadóit Központi Értesítőben láttak napvilágot. " 90-90. lapon. 10 Központi Értesítő 1876. szept. 10. (80. sz.) 11 Központi Értesítő 1891. 226.