Jakabffy Imre szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 13. (Budapest, 1971)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: Korai meisseni márkautánzatok Magyarországon a XIX. század második felében

(S. Váza Meissen kritikus idejéből Vase aus Meissens kriti­schen Jidiren nom sorolhatók ide, de úgy tűnik, hogy ilyen típusúakat is importálhattak Magyar­országra, ugyanis Herenden egy ilyen csészére és aljra festették át Meissen védjegyét, a kellős kardot. Bár — mint említettük — az ügyből botrány kerekedett, de tálán éppen azért érték tetten Herendet, mert olyan tárgyat forgalmazóit árui közt, melyet akkor, az 1870-es évek elején nem, vagy csak alig importáltak Magyarországra. Ezt a feltevést az is támogatja, hogy az 1876-ban lajstromoztatott, márkák között ilyennel nem találkozunk. Tévedés lenne azt hinni, hogy Meissen törekvései csak Herendel érintették az említett módon. A körülmények szerencsétlen összejátszása miatt Herend már a 70-es évek közepétől harcképtelen. A Eischer-fiúk, apjukkal ellenlétben, azt az álláspontot képviselték, hogy a művészivel szemben elsősorban szériaporcelánt kell készíteni. A 70-es évek végén, amikor Eiseber Sámuel kezébe került a gyár, ez a szemlélet kerekedik felül. Egy véljük, nem véletlen, hogy Meissen 1891-ben lajstromoztatta készítményeit másodszor; ugyanis közben — a 80-as években — mélyreható stílus-

Next

/
Thumbnails
Contents