Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 12. (Budapest, 1970)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Batári Ferenc: Mitológiai jelenetek égeri reliefintarziákon
4. Három vízinimfa, a szekrény részlete — Drei Wassernymphen, Detail des Schrankes (1664 előtt— 1686 után) és Bernhard Haberlitz (?—1708) tartoztak e körhöz; utóbbiaknak azonban sem elődeikkel, sem utódaikkal nem találkozunk a levéltári forrásokban. A szakirodalom eddig nem szentelt figyelmet az új díszítőeljárás kialakulási folyamatának, talán azért sem, mert ez a speciális technika a képző- és az iparművészet határán mozog. A levéltári anyag tanulmányozásakor azonban e területre vonatkozóan is értékes megállapításokat szűrhetünk le. Mestereink sorából például legkorábban az Eck családról bizonyítható, hogy folyamatosan, egy időben űzték a szobrász- és az asztalosmesterséget is. A reliefintarzia: egy szobrászi műfaj a dombormű és egy asztalos díszítőeljárás, az intarzia egyesítéséből jött létre. Az egyúttal szobrászokból és asztalosokból, azaz művészekből és kézművesekből álló Eck családban adva volt az új díszítőeljárás kialakulásának minden feltétele. Peter Eck (1538—1604 előtt) asztalos és szobrász 1558ban Nürnbergből települt át Égerbe. Fia Erhard (?—1633) szintén atyja mesterségét folytatta. Erhard fiai ugyan asztalosok voltak, de apjuk, nagyapjuk mellett a faragás mesterségét is elsajátították. Az egyik fiú — akit 1630 körül mint asztalost jegyeztek fel — egy iratban maga állítja, hogy ért a kő- és a faszobrászathoz is. Erhard másik fia Adam (1604—1664) már a relief intarzia legnevesebb mesterei közé tartozik. A szobrászi és asztalosi tevékenységnek is tekinthető reliefintarzia-készítés miatt kellemetlenségei voltak, mert a műfaj kettőssége miatt mind a szobrász, mind az asztalos céh kívülállónak tekintette. Közéleti tevékenységet is folytatott: a Külső Tanács, a Bíróság és a Városi Kormányzat tagjaként kapcsolatba került a cseh udvarral, a Birodalmi Kormányzótestülettel, sőt magával a császárral is. 8 8 Sturm, i. m.
