Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 12. (Budapest, 1970)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Nékám Lajosné: A pécsi Zsolnay gyár első készítményei és jegyei
első adatairól ugyanennek a hivatalnak egykori bejegyzései értesítenek. Zsolnay kőedénygyárában, 1853 februárjában, kútvízvezetéknél használandó legcélszerűbb fénymázas cserépkürtőket gyártott. 5 Ilyen alagcsöveket az 1860-as években több helyen készítettek, így a nagykanizsai Luzsnakpusztán és a Mosón megyei Rohrau helységben, Albrecht főherceg birtokán. 0 A soproni Kereskedelmi- és Iparkamara jelentése szerint ezeket többnyire nem folyamatosan, hanem időnként termelték. Így Zsolnayé az elsőbbség a termelésben is. Alagcsöveinek felületét fényesre égetett agyagmázzal borította be. Zsolnay Vilmos tevékenysége azért is figyelemre méltó, mert mint ismeretes, ezeket a csöveket csak magas hőfokon égethetik, hogy a mázul szolgáló agyag megolvadjon rajtuk. A máz ekkor behatol a cső pórusaiba és a lyukacsokat eltömíti. A soproni Iparkamara 1860. évi jelentése már a kibővült gyár termelésére utal, eszerint a pécsi gyár siderolithból és terracottából már több éve épületi és kerti díszítményeket, „öblönyöket", íróeszközöket, tűzhatlan téglákat, wedgwood és közönséges főző- és ételedényeket készített. 7 A polgármesteri jelentésből is kitűnik, hogy a gyár már az indulás első éveiben megkezdte a magas hőfokon égetett áruk (alagcsövek, tűzhatlan téglák) gyártását. Ugyanebből a jelentésből azt is megállapíthatjuk, hogy Zsolnay a vergődő magyar kőedénygyárak termékeinek előállításával is foglalkozott. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a herendi gyár ezekben az években — a magyaros díszítésű minták mellett — már kialakította kínai és japán porcelánstílusát és a meisseni, bécsi, sévresi porcelánok utánzását is megkezdte. E körülmények ismerete nélkül aligha érthetjük meg a Zsolnay gyár korai törekvéseit. Ugyanekkor nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a külföldön tanuló és tartózkodó, a festészet iránt lelkesedő Zsolnay Vilmost e művészetben érvényre jutó hatások is foglalkoztatták. A gyár korai termékeiről közvetlen írásos adatok nem maradtak fenn. Az első készítmények felismerését a gyári jegy-, forma- és dekorszámok egymással való összefüggéseinek vizsgálata könnyíti meg. Bár a gyár első forma- és dekorkönyvei fennmaradtak, az évszám nélküh bejegyzések és későbbi berajzolások miatt az egyes készítmények azonosítását csak részben és közvetve segítik elő. 8 A könyvekben minden rajzhoz formaszám van feltüntetve; ez a szám beütve a tárgyak legtöbbjén is szerepel. A gyár korai formaszámot viselő készítményeinek rajzát az alábbi kötetek tartalmazzák: Első kötet 1—845 formáig: ez a könyv az 1873 körül készült kerámiákat tartalmazza. A második kötet 846-tól 1393 formaszámig terjed és kb. 1880— 82-ig tartalmazza a készítményeket. A harmadik kötet rajzai az 1394-től 2184-es formaszámig haladnak és a kb. 1883-ig készített kerámiákra vonatkoznak; és így tovább. Tehát a formaszámok felfelé emelkedő tendenciájúak. Az Iparművészeti Múzeum Zsolnay gyűjteményének darabszáma nem sok, mintegy 1400 darab, de művészi és didaktikai értékre nézve igen jelentős darabokat tartalmaz. 5 Uo. az 1853. évből, G78. 8 Katona: i. m. 7 Bericht der Oedenburger Handels- und Gewerbkammer 1860—62. 8 A forma- és dekorkönyvek ma is állandó használatban vannak a pécsi porcelángyárban.
