Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 12. (Budapest, 1970)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: Hüttner József keramikus munkái az Iparművészeti Múzeumban
tett rá az uradalom a telkibányai porcelángyárra. Az 1838. szeptember 6-i igazgatósági ülés egyik adata szerint a „fabrikásoknak hátra lévő .... illetőségek" 714 ft-ot tesznek ki. 14 Az ugyancsak ez év november 7-i ülés jegyzőkönyvében kereken ki is nyilvánítják, hogy a gyár „egész jövedelme" még „a' mindennapi rendes költségek fedezésére" sem elegendő s ezeknek pótlása „tetemes áldozatokba" kerül „az uradalomnak esztendőnkint". 15 Hüttner Mátyás 1837-ben bekövetkezett halála, majd özvegyének és fiának átköltözése Miskolcra, kétségtelenül fokozza a problémákat Telkibányán. A bajt azonban mégsem a váratlanul bekövetkezett személyi változásoknak tulajdoníthatjuk, hanem a súlyos anyagi helyzetnek, amiért többen kényszerültek otthagyni Telkibányát, A gyár üzemeltetését nagy erőfeszítésekkel ugyan fenntartják, a zavar, kapkodás jelei azonban lépten-nyomon megmutatkoznak. Az 1839. július 20-án tartott igazgatósági ülésen Dutsay előterjeszti, „hogy Június végéig a Fabrikának 1113 ft., 41 kr. fizetetlen lévén, 's hogy az edényből annyi pénz a follyó, 's elmulasztott fizetések tellyesittethessenek nem remélhetvén, kér ezeknek kifizetésére a gazdasági Cassából pénzt kölcsönöztetni". Az igazgatóság azonban úgy határozott, hogy a „Fabrika költségei . .. a lerakatok áruiból fedeztessenek, s egyszersmind terjessze elő a Számtartó . . . mit vél okainak ..., hogy az edények bár azoknak ára már lejjebb Szállitatott, olly csekély mennyiségbe kélnek, mint az eladási könyv bizonyítja". 16 Az üzemeltetést úgy biztosítja a „Bányai Árendás", hogy az uradalom helyett maga fizeti a fabrikásokat. Emiatt nem akar azonban az uradalomnak „a jelen 3=Év negyedre fizetni, pedig — mint Dutsay az igazgatósági ülésen megjegyzi — ,,az új Massza malom építéséhez vas és egyéb materiáknak vásárlására ezen pénzre múlhatatlanul szükség lenne". 17 1838—-39-ben Heyzl Antal ellenőrtől Schuller Ferenc massza molnárig sorban fordulnak a herceghez bér javításért. 18 A gyár még évek alatt sem jut túl a hullámvölgyön, hiszen még 1841-ben sem gyári vagy főpénztárból fizetik a munkásokat, hanem az igazgató, Mayer János előlegezi meg saját pénzéből, melyet csak 1845-ben egyenlít ki a főpénztár. 19 Az uradalom tehát nem akarta — és nem is tudta volna — visszafizetni Hüttner Mátyás által a gyárba invesztált 3.200 ft-nyi összeget. Hüttner Mátyás kiváló szakember lehetett, de a vállalat rentabilitását neki sem sikerült nyolc év alatt biztosítania. Hogy közben mi történt Telkibányán, azt inkább Bielek feljegyzéseiből sejtjük, aki úgy említi a telkibányai porcelángyárat,, melyet tulajdonosa sajnálatra méltóan csak kevéssé használ fel, vagyis nem hasznosít. Hüttner József és anyja, az özvegy direktorné, az 1829-es szerződés értelmében állnak a porcelángyár élén. Igazgatásuk évében aligha javult a gyár helyzete. 14 Az igazgatósági ülésen „a T Bányai Sztóságot viselő erdész Skor József" Jelentésének 2. pontjában találhatjuk: ,,A Fabrikásoknak hátra lévő, 's 714 ft terjedő illetőségek teljesítése". OL Bretzenheim es. lt. (P. 66/11. A. 10, Prot. sess. 304. számozott old.) 15 Mihalik: Adatok . . . 120—121. 16 OL Bretzenheim es. lt. (P. 66/11.) A. 10. Prot. sess. 1839. JÚ1. 20. Nro 5. — Már 1838-ban — Hüttner szökése évében — nem fizették rendszeresen a fabrikásokat, mint ez az 1838. szept. 6.-i ülés jegyzőkönyvéből kiderül. Nro 2 ,.A Fabrikásoknak hátra lévő, 's 714 ft terjedő illetőségek tellyesítése" (304, számozott old.) — Uo. Prot. sess. 1839. dec. 12—16-ig tartott ig. ülési jkv. (269. sz. old.) 17 Uo. OL Bretzenheim es. lt. Prot. sess. 1839. Jul. 20. 18 Uo. Prot. sess. 1845. Júl. 14. (537. sz. old.) 19 Uo.
