Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Délári Angéla: Augsburgi dísztál a vezekényi csata emlékére
binyi és Vahot is megemlítésre méltatja: ,,. . .ezüst asztal-ék, egy szép dolgozata lovasalak ezüstből, s erősen aranyozva." 68 Az 1858—59-es Esterházy-leltár viszont ismét Fraknó várában rögzíti helyét a csatakópes tállal együtt, a N° XLVII—XLVIII-as szekrényben: ,,Ein silbernes Postament mit einer Reiter Statue. St. = 1, M. = 28, Fl.-537, Kr. = 36." 69 A múlt század végi nagy kiállításokon szintén ott találjuk az Esterházy lovasszobrot. Az 1884. évi ötvösműkiállítás katalógusa számunkra igen fontos, részletes leírást ad 70 : „Ezüst, részben aranyos. Öntött, vert és vésett munka. Talpa kerekded. Fodros szélén a lábakat négy öntöttművű, szabadon álló masceron képezi. Felső mezején kagylók s masceronok kiverve. A talp közepéből vastag nyak indul ki, felül tányérformára szélesedvén ki. Erre domború fodros szélű lemez — talajt példáz — négy szabadon álló masceronnal erősítve, ezen turbános és kaftános török fekszik, jobbjában kardot, bal kezében a kardkötőnél fogva a kard hüvelyét tartja. Vállára patrontáska vetve. A török felett ágaskodik a lovon ülve Esterházy. Kantárral, szügyellőjén rózsa. A nyeregén két pisztoly. Az alak forgós kucsmával, hímzett kabátban, sarkantyús csizmában ül. Kabátján keresztül kard szúrva, bal kezében a kantárok, jobbjában buzogány. Magassága: 0,66. Talpán két bélyeg." Az 1889-es bécsi nagy ötvöskiállításon is szerepelt 71 , s ettől kezdve számontartja a szakirodalom. Rosenberg 1911-ben, jegykönyvének II. kiadásában már a feloldott mesterjegy szerint sorolja Abraham Drentwett művei közé 72 . Említését ezután 1913-ban Thieme—Becker művészeti lexikonában 73 , majd Rosenberg 1922-es bővített kiadásában is megtaláljuk, mint Esterházy Miklós tulajdonát Fraknón. Az 1930-as években kiadott Magyar Művelődéstörténet csak rövid leírást ad róla, viszont képét is közreadja, 75 E fénykép negatívja hatalmas méretű üveglemezen maradt fenn 76 , mely számunkra ma már egyedül hivatott a művet reprezentálni. Az 1919-es államosításkor felvett Esterházyjegyzék 77 , s a Fraknóról akkor Budapestre szállított gyűjtemény ugyanis ezt az ötvösművet nem tartalmazza. Esterházy László lovasszobra, Abraham Drentwett magyar történelmi vonatkozású alkotása vagy elpusztult, vagy általunk ismeretlen helyen van. A vezekényi csata emlékére készült dísztál és lovasszobor alakú asztaldísz Esterházy László apoteózisa. Bár ez a helyi jelentőségű ütközet nem mérhető össze a mohácsi csatavesztés vagy Budavár visszavételének országos következményeivel, kétségtelen, hogy ezt a fegyvertényt emlékezetessé teszik a vele összefüggő műalkotások. A családi hagyományaikat buzgón ápoló Esterházy utódok múltjuk egy dicsőséges epizódját országos eseményként feltüntetve igyekeztek ébrentartani a köztudatban. Ezzel magyarázható, hogy a nagy nemzeti megmozdulásokkal létrehozott múlt századvégi kiállításokon a veze68 Kubinyi — Vahot : Magyar- és Erdélyország képekben. II. Pest 1853. 20. 69 Az Esterházy család fraknói kincstárának leltára. OL Est. csal. lvt. Vegyes leltárak Faso. 2184. No 110. Év 1858-59. 306. tétel. 70 Az 1884-es ötvösműkiállítás katalógusa, IV. terem, 2. szekrény, Nr. 1. 71 Uo. 43. No 319. 72 Rosenberg 1 II. kiad. 1911. Nr. 130. 73 Thieme — Becker : IX. Abraham Drentwett. 74 Rosenberg 1 III. kiad. 1922. Nr. 597/c. 75 M. Művelődéstörténet III. 642. kép: 262. 76 IM Adattár 283. neg. ltsz. Fólia 11. méret. 77 IM Adattár.
