Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Délári Angéla: Augsburgi dísztál a vezekényi csata emlékére
képét, illetve az arról készült XIX. századi akvarell-másolatot (7. kép) összevetve a Trophaeum Estorasianae László metszetével (8. kép) ugyanazt a jellegzetes arcot, a kortársai szerint „szép gróf" vonásait, fej formáját, haj- és bajuszviseletét látjuk viszont, mint kisméretű halotti arcképén, amely valószínűleg egy tézislap részlete 27 (9. kép). Ez utóbbi viszont teljesen megegyezik a dísztálon ezüstből öntött, lováról leesett ifjú arcmásával (10. kép). Nem is képzelhető el másként az Augsburgban hitelesített ötvösmű elkészítése, mint az oda kiküldött portré, valamint helyszínrajz, avagy csatakép alapján. A végzetes csata lezajlása után az ifjú Pál azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, mint ahogy azt emlékezéseiben leírja: „Ezen véletlen esetet 28. augusti megtudván én Nagyszombatban Esterházy Farkas s pater Kopeczkî uraimék javallásából, kik már házasságomnak mivoltát tudták, azon éjjel Szalkovics Adám praefectusommal s Fabiankovics Ferencz inasommal Szombatból kiindulván, másnap reggel nyolcz órára Fraknóba érkeztem, a hol Orsicska édes mátkámat találván, az egész várbéli cselédet a porkolábokkal együtt magam hívségére megesküttettem. Ahonnét a többi várakba is elküldtem, mindenütt meghiteztetvén a cselédet, úgy a főbb tisztviselőket is, erőssen megparancsolván, hogy senki idegent oda a várakba ne bocsássanak. Kit elvégezvén, viszont általmentem a Dunán Sentére, ahol a testeket megnézvén s egy boltba helyheztetvén, ángyom asszonnyal végeztem a lovak, szekerek s holmi apró ingó portékák végett. — Azonban elérkezvén a többi atyafiak is, elrendelénk a temetés napját, úgy hogy mind a négy úri atyafiakat együtt temettetnénk." 28 A temetés, a végtisztesség méltó megadása, a csata után még három hónapig váratott magára (aug. 26—nov. 26). „Azonban eljővén a temetésnek is ideje, fölvettük a testeket die huszadik martii ( !) — sok számú néppel lévén mind az atyafiak, mind pedig az idegenek —Sentéről a kápolnábul s tétettük a társzekerekre, melyek mind vörös posztóval voltak földig béburítva, úgy a szekeres lovak is, mint hogy az egész temetésnek posztói mind vörössek voltak a zászlókkal együtt. Volt pedig tizenkét lovas sereg : Battyányi uramé kettő ; Nádasdy uramé kettő; pápai, devecseri kettő; gyarmati, lévai s más végbelieké három ; Erdődy uraiméké egy; házi szolgák serege kettő; s az udvari fekete sereg. E mellett az öltöztetett lovak, szerszámos vezetéklovak, fölöltöztetett lovasok s más egyéb sokféle öltözetek. E mellett a sok számtalan nép, a ki mindenestől könnyen állott ötezer emberből. — Aznap Farkashídjára mentünk. Másnap Nagyszombatba a páter jesuiták szent egyházába, a hol a deák oratiot Pálfy Tamás, a magyar praedicatiot Hofman Pál püspök uraimék mondották; a misét pedig Lippay érsek uram énekelte. Volt Castrum doloris (11. kép) a szentegyház közepin, ahol több volt négyezer viaszgyertyánál. — Tölt ezen temetés az ellessél együtt nyolcezer ötszáz hatvannégy forintban, a falukon lévő quartélyozáson kívül." 29 27 MNM Tört, Képcsarnok 58.392 ltsz., akvarell; IM Adattár. Kit. 298 ltsz., Trophaeum Estorasianae. . . Wien, 1700. 82. metszet, MNM Tört. Képes. 53.524 ltsz. metszet. 28 Bubics—Merényi: i. m. 102 — 3. 29 Bubics—Merényi : i. m. 103 — 4. Megjegyzendő, hogy a Magyarország Vármegyéi. .. sorozat Pozsony kötetének 190. oldalán helytelenül az áll, hogy a vezekényi hősöket „a csata után következő napon itt temették el" ti. Nagyszombatban. Összetéveszti a Kismartonból áthozott kistestvérek tetemeivel. Első temetésük Semptén volt, a csata után, s a díszes második Nagyszombatban, nov. 26-án. Ezt minden egykorú írott forrás megerősíti. Pál is téved: márc. 20.-át ír!
