Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Délári Angéla: Augsburgi dísztál a vezekényi csata emlékére

„Azonban tizennyolczadik augusti megindulván Sentérül bátyám uram, mintegy száz lóval Újvárba ment; a holott Forgách Adám uram jó szívvel fogadván, másnap ottan mulattak ; huszadik augusti pedig mentek Verebélyre, kit meghallván a török is visszatért, mivel az egész végbeliek együtt voltak, a többi között Kohári István uram is úgymint szécsényi kapitány, ki látván nagy szép úri öltözetét bátyám uramnak (kék aranyos pánczérümegben lévén megirt bátyám uram), levetvén maga kuraczérját, akará reá adni, mondván: 'Én látom mind bátor szivét, mind uri termetét nagyságodnak, de nem javallom, hogy kuraczél nélkül legyen Nagyságod, mert a golyóbis és fegyver nem nézi sem a méltóságot, sem a személyt. Jobb is inkább énnekem elvesznem, mind Nagyságodnak; mert Nagyságodra sok szem néz, én pedig szegény legény vagyok, — kárabb is a Nagyságod veszedelme ennek a hadnak egy részénél'. Mely szókat kedvesen vévém bátyám uram, az ajánlott kuraczért nem akará magára venni, mondván, hogy Istenében inkább, mint fegyverében vetette reménységét. . ." ,,. . . huszonötödik augusti . . . ihol jön a hír, hogy a jiogányság Gimesallyát rabolja. Kire nézve újabban kimenvén huszonhatodik augusti, Nagy-Vezekény nevü falunál eleiben álla Forgách uram a hadakkal, a gyalogság körül szekérből való sánczot csináltatván, maga is beállott oda gróf Pálfy Miklós urammal s Serényi Pál vicegenerális urammal együtt; bátyám uramat pedig jobb kéz felől szélről állatta. Meglátván azért az ellenség a mieinket, azonnét kétfelé választotta népit, s mivel a mieink igen idején kezdtek taraczkkal lőni, egyszersmind a két szárnyának ment, nagyobb része pedig bátyám uram seregére — majd két ezerig való török — kikkel jól öszszelövöldözködvén s alkalmas török is hullván le, végre a kevés magyarság megtolattatott, a hol bátyám uram azon Zöldfikár nevü lovon ülvén, kit nékem igért vala, együtt menvén Esterházy János urammal s Marczi nevü inassával s vagy husz lovassal egy nagy sáros pataknak szoríttatott, a hol a ló megesvén vele, gyalog sokáig harczolt s két törököt is vágott le. Végtére a sok sebektől ellankadván, életét dicsőségesen letette azon körülötte levő szolgáival együtt estve hat s hét óra közben, kit Isten nyugosszon az örök életben. — Más napra kelve, fölkeresvén a testeket, találák szegény bátyám uramat, Esterházy Ferencz, Tamás, Gáspár uraimékkal együtt, kik mindnyájan vitézül vészének el Istenökért s hazájukért. — A szegény bátyám uram szolgái közül negyvenötén vesztenek a harczhelyen s sokan sebesedtek. — A testeket pedig mind megfosztva találták, csupán csak szegény bátyám uram testén az imeg, lábravaló és nagdrág maradván meg. Volt pedig huszonöt seb rajta, ki lövés, ki szúrás, ki vágás."

14 Forgách kapitány Piccolomininek küldött jelentéséből viszont a törökök veszteségét is megismerjük :,,... ein grosse anzahl von Thürken erst under wegs dodt geblieben und noch teglich nachher Gran eingeführt werden

.. . Under den Türkhen sein der Vornembsten gebliben Der Beeg von Hatnan (Hatvan) Der alte Omir beeg von Graan Der Mustaffa Aga von Graan Der Omir Beeg Sohn Der vorige Abdur beeg von Graan tedtlich verwundt Der oley beeg von Graan 14 Esterházy Pál naplója. OL Esterházy családi levéltár. Közli: Bubics Zsigmond— Merényi Lajos: Herczeg Esterházy Pál nádor. Bp. 1895. 100 — 102.