Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Délári Angéla: Augsburgi dísztál a vezekényi csata emlékére

káció fölött közvetlenül, poncolt betűk: C. P. E. P. D. F. *C. V. E. D. G.= Comes Paulus Esterházy Perpetuus De Fraknó—Comitissa Vrsula Esterházy De Gálán ta, a tálat megrendelő személyek nevét és a készítés 1654-es dátumát jelenti (6. kép). A tálperem külső szegélyén, középen fent Augsburg város ötvöscéhének hitelesítő jegye, középen lent PID mesterjegy. A vezekényi csata az 1626-ban kötött szőnyi béke ellenére következett be, melyet Kara Musztafa esztergomi bég semmibe véve betört Bars megyébe, s ott pusztított.

11 Forgách Ádám érsekújvári főkapitány Piccolomini császári hadvezérnek írott jelentéséből megtudjuk,

12 hogy ennek megtorlására a balassagyarmati és lévai őrségek bevonásával mintegy 1200 embert gyűjtött össze. Szándéka az volt, hogy a Zsitva völgyén fölfelé indulva, a Nyitra megyéből visszatérő török útját elvágja. A nagyvezekényi síkon „nicht weit von der Vestung Neuhäusel". . . vagyis Érsekújvártól nem messze, szekérvárat állíttatott fel, s az ideérkezett háromszoros török túlerővel itt ütközött meg

13

. Esterházy Pál emlékirataiban arról tudósít, hogy ezidőben Ferkó öccsével együtt László bátyjuk meghívására Semptén tartózkodtak... „úgymint tizenhetedik augusti, s hogy ott volnánk, ihol jöve Forgách Ádám újvári generális uram levele, kiben kérte bátyám Uramat, hogy menne Újvárba, mivel Mustafa bék, kit Rablóbéknek is hittak, Ghimes táját akarja elrabolni, kinek kívánna eleibe menni jó készülettel; kéri vala azért bátyám uramat, hogy ne szánná fáradságát oda, kire csakhamar reá álla, s mindjárt az nap készülének Újvár felé menni. Kit én látván, igen kértem bátyám uramat, hogy én is elmehetnék, de semmi úttal nem akará megengedni, mondván: 'Édes öcsém, én magam sem tudom még, mi lesz, és így jobb lesz most ez egyszer elmaradnod, mind talán mindkettőnkön valami szerencsétlenség essék!' Evvel azért aznap estvére visszamentünk Szombatba" (ti. Nagyszombatba, ahol Pál és Ferenc még tanulók voltak). 11 Reiszig Ede : Bars vármegye története. Magyarország Váiinegyéi és Városai (szerk. Borovszky S.). Bp. é. n. 356 — 357. 12 Kriegs-Archiv Wien, Feldakten von 1610 bis 1686. 1652 8/22. Közli: Schmetter— Kitt: Historisches Material zur Geschichte der Burg Forchtenstein 1212 — 1696. Wien 1964. Nr. 120. 13 Ortelius redivivus et continuus. Ausführliche Beschreibung der ungarischen und siebenbürgischen Kriegs-Händel Anno 1395 bis an das 1665. Jahr. Nürnberg u, Frankfurt 1665.