Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 11. (Budapest, 1968)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: A hangszergyűjtemény újabb szerzeményei

megli. 1795 után) családjába nősült, ennek a mesternek műhelyét vette át 1798-ban

2

. Londonban Tomkinson mint jónevű és megbecsült ,,

Pianoforte Maker" működött, műhelye 1800-tól 1854-ig állt fenn.

3 Egyike volt az elsőknek, aki — néhány évvel az angol John Godwin szabadalma (1836) után

4 — 1840ben a zongorák kereszthúrozását alkalmazta. Tomkinson műhelyéből eddig három hangszer volt ismeretes, kettő világhírű közgyűjtemények birtokában, egy magántulajdonban. Ezek a tárgyi emlékek — az írott adatokkal egybevetve — arról tanúskodnak, hogy Tomkinson az Angliában ekkor honos és kedvelt zongoráknak összes válfaját készítette. így: a) Square Pianoforte-kat. A budapesti példányon kívül bizonyíték az asztalzongorák készítésére egy 1951-ben, Londonban megrendezett hangszerkiállításon szereplő „Square Pianoforte" 1815-ből, mely a miénkkel közeli rokonságban állhat.

5 b) Grand Pianoforte-kat. „Flügel" formában (szárnyformában) készült Tomkinson zongorát őriznek Wilhelm Heyer gyűjteményében a lipcsei Kari Marx Egyetem hangszermúzeumában.

6 Kinsky készítése időpontjául a XIX. század első negyedét jelöli meg és a hangszert pontosan leírja.

7 A szignatúra 2 "1770. (Dec. 28.) Thomas Haxby of York, musical instrument maker for his new invented single harpsichord, to answer all the purposes of a double one, and sell for the common price of a. single one". Rimbault, Edward F. : The Pianoforte, its Origin, Progress and Construction. London 1860. List of Patents, 149. "Haxby (Thomas) Spinet and Harpsichord maker at The Organ, Blake Street, York. (c. 1737 — died shortly after 1795). According to The musical antiquary (Oxford, 1909 — 1913) from 1798 to c. 1840. Haxby's business was carried on by Thomas Tomkinson, who married into the Haxby family". Boalch, D. H. : Makers of the Harpsichord and Clavichord 1440 to 1840. London 1956. 48-49. 3 "Tomkinson (Thomas) Grand and Square Pianoforte Maker 1800—1854, 55 Dean Str., Soho". Harding, E. E. M.: A History of the Pianoforte. Cambridge 1933. James, Philip: Early Keyboard Instruments from their Beginnings to the Year 1820. London 1930. Megemlíti mesterünket mint "Tomkison". 4 "In 1836 there was another English patent, bearing the name of John Godwin, who claimed the invention of overstringing as his own; ... A few years later, Tomkison, a well known London pianoforte maker in his time, produced a grand and a cottage piano according to Godwin's patent ; it is probable that he made more". Hipkins, A. J. : A Description and History of the Pianoforte and of the Older Keyboard Stringed Instruments. London s. d. 20 — 21.; Kinsky, G.: Das Musikhistorische Museum von W. Heyer. Bd. I. Coin 1910. p. 278. 5 A "The Galpin Society" katalógusa, mely az 1951 aug. 7 — 30 között megrendezett "British Musical Instruments" c. kiállításról készült, a 316. szám alatt ezt írja: "Square Pianoforte, Thomas Tomkison, London, 1815. An unusually elegant instrument in rosewood banded with satinwood. Lent by C. F. Colt esq." (Ilusztrációt nem közöl.) 6 Kinsky : i. m. 278. és JRubardt, P.: Führer durch das Musikinstrumenten Museum der Karl Marx-Universität Leipzig. Leipzig 1955. 39. A szerző megjegyzi: „In der Einrichtung kommt der Flügel dem berühmten Broadwood-Instrument fast gleich, das einst Beethoven besass." 7 „Das Instrument ist in Mahagoni fourniert. und mit Adern von Ahornholz eingelegt; es ruht auf einem vierbeinigen einfachen Gestell. Der Deckel ist massiv Mahagoni; Zierleiste und Klaviaturbacken sind in Ahorn fourniert und von Palisandereinfassungen umgeben. Der Flügel hatte ursprünglich durchweg dreichörige Besaitung; doch ist die tiefste Oktave jetzt nur noch zweichörig. Die Mechanik ist die Englische. Es sind zwei einfache hölzerne Pedale für Forte und Piano vorhanden, die aber nicht wie gewöhnlich in der Mitte sondern an den beiden Seiten des Gestells liegen und deren Züge durch die beiden Vorderbeine hindurchgeführt werden. Umfang der Klaviatur: Contra F —c

4

. (fünf Oktave und quinte). Die Untertasten sind mit Elfenbein, die Obertasten mit Ebenholz belegt. Länge: 2,27 m, Breite: 1,08 m, Höhe: 93 cm. Kinsky, G.: i. m. 278.