Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán

gyönge madárkákat, sokezerszinü tarka virágot, szép liliomszálat, festett labdákat, a fákról Heliasok könnyét ; testére ruhákat is aggat ; ujjait ékkővel s a nyakát csinosítja nyakékkel; gyöngéd gyöngy a fülére, kerül kebelére kösöntyű: mind illik neki ez ; s nem csúnyább meztelenül sem. Jött Venus ünnepe, mely Cyprusban mindig igenszent, áll meg az oltárnál, s félénk szava szól : ,,Ha ti mindent, égiek, adhattok, vágyom feleségemül..." Azt nem merte kimondani: ,,Őt", pusztán: ,,. . .egy olyant, ki hasonló." Pygmalion hazatér, lányszobrát látni szeretné, ágyra lefekteti, ád csókot neki, érzi: melegszik; Ámul, félve örül, s aggódik, hátha csalódik, most a szerelmes, a vágyott lánvt érinti meg újra. Élő test ! Ereit már verni tapintja hüvelyke. (Met. X. 243, 246 — 249, 259 — 266, 270, 274—276, 280—281, 287—289) 29. jelenet: Földön kúszó tógás nőalakot ábrázol, mögötte széttárt karú, feléje futó tunikás ifjút, hátsó kezében ijjal (25. kép). Fentről a felhők közül kis meztelen alak ugrik lefelé. 30. jelenet: A háttérben fa, az előtérben szikla, barlang nyílással. Benne áll egymást átölelve egy emberpár: Acis és Galathea. A szikla tetején furulyázik a féltékeny óriás: Polyphemus szakállas pásztor-figurája. Botja mellette fekszik a földön (26. kép). Domb fut a vízbe, alakja akárcsak a nyúltnyelü éké (mindkét oldalról hullám kavarul körülötte) : erre a vad Cyclops fölhág, föl is ül közepére; gyapjas nyája nyomába nyomul, noha nincs vezetője. Majd a fenyőfát, mit botként visel egyre kezében, fekteti lába elé (árbocnak sem kicsi szálfát), száz nádszálból összerakott sípját veszi kézbe, pásztori síphangját hallották körben a bércek, hallották a habok; magam én, rejtőzve ölében Acisnak, kedves szeretőmnek, szirtüregemben, szintén hallottam, s a szavát soha el se felejtem: (Met. XIII. 778-788)