Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán

Az egymástól általában fatörzzsel, ritkábban sziklával, épületrészlettel, vagy álló alakkal elválasztott jeleneteken belül a figurák gyakran három nagyságban szerepelnek. Az általános méretnél kisebb alakok a perspektíva látszattávolságának érzékeltetésére szolgálnak, de a feltűnően nagy figurák minden esetben rendkívüli személy: isten vagy istennő szereplését jelentik. * Az elefántagyarra faragott dombormű sorozat első két jelenete Ovidius művének kezdetét, ,,A világ keletkezését" illusztrálja: 1. jelenet: Telién, fa, ökör és puttó ábrázolása után felhők közül kiemelkedő koronás, szakállas öreg férfi alakja áll köpenyben, széttárt karokkal (5. kép). Fent sugárzó nap és telihold, lent a hullámokban kis delfin. 2. jelenet: Fa választja el a jelenetet, melynek tövében kutya, oroszlán, ló é meztelen fiatal ember alakja látható, kinek vállára teszi kezét az ismételten szereplő koronás, öreg férfi: a Teremtő. A világ megalkotásának nagy művét e szavakkal festi Ovidius: Tenger s föld, s mindent takaró égboltnak előtte mind e világ kerekén egyarcú volt az egész nagy természet : chaos, így hívták : csak nyers kusza halmaz ; S hogy ne legyen tájék eleventől árva, az égi térre a számos csillagkép, s sok istenalak lép; csillámló halakat befogad, helyet adva, a hullám ; föld vadnak, rezgő levegő madaraknak ad otthont. Még egy fennköltebb s mindnél okosabb eleven lény volt, mi hiányzott, hogy rajtuk gyakorolja uralmát. S ím, ember született; kit formált isteni magból tán az az építő, a világot szebbre teremtő, vagy rokon ég magvát tartotta meg ebben a fönti légtől csak nemrég különült, csak imént alakult föld; (Met. I. 5-7, 72—8) 3. jelenet: Meztelen fiatal nő földön alszik, előtte két fiatal férfi; egyik fa ágához nyúl fel, a másik a fa alatt ül és felnéz rá. ,,A világ négy korszaka" közül az aranykort ábrázolja (6. kép) : ,,S lett legelőbb az aranykorszak, mely nem fenyítéstől s törvénytől, hanem önként folyt becsületben, erényben. nem volt harci-sisak, sem kard: katonák hada nélkül élt biztonságban minden nép, lágy nyugalomban. vackort gyűjtöttek, hegyi epret szedtek az erdőn, és somot és szedret, mely tüskés cserje között csüng, s mit hullat Jupiter terebélyes tölgye, a makkot. (Met. I. 89 — 90, 99 — 100, 104 — 106) 4. jelenet: A jelenetet elválasztó fa után négy férfi harca látható : egyik doronggal, másik pedig karddal üti le térdre esett ellenfelét. A ,,Gigasok" harcát ábrázolja (7. kép).