Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán

oszlopokon —, a már ismertetett felülről lefelé haladó felirat, illetve a csúcson elhelyezkedő hercegi korona felé. Esterházy Pál minden képessége és műveltsége is megvolt ahhoz, hogy megrendeléséhez ő maga adjon programot. A tudatos — és egyben divatos — témaválasztás pedig : a,,

Metamorphoses" az alkalomhoz hasonul, mivel az ovidiusi „Átváltozások" legendáinak legtöbb főszereplője is a megváltozott — új emberi, állati, vagy növényi — formában él tovább. S ez a szimbolikus kapcsolódás a XVII. századi barokk művészet világában természetes. Éppen ez a korszak az, amely a reneszánszban feléledt antik mitológiai történeteket — a manierista festészet közvetítésével, de a művészet minden ágában — oly gyakran ábrázolta.

20 Az európai irodalom legkedveltebb témái is telítve vannak antik jelképekkel, melyre kitűnő hazai példa Gyöngyösi István munkássága. Publius Ovidius Naso — az Augustus császár Rómájában időszámításunk első évtizedében alkotott — hatalmas műve talán éppen ekkor, a XVII. században volt a legnépszerűbb. A XVI. és XVII. századi számos illusztrált, frissen nyomtatott kiadása révén elbeszélései közismertek lettek, melyek megtermékenyítették a művészek fantáziáját. Az előképül felhasznált metszetes ábrázolások elterjedése nyomán nemcsak a festészeti és szobrászati, de az iparművészeti alkotások témáiban is feltűnnek, sőt gyakoriak az ovidiusi történetek. ,,A bennük való jártasság nélkülözhetetlen volt minden művész számára, akik mitologikus műveltségüket rendszerint a Metamorphoses sok nyelvre lefordított munkájából merítették."

21 A Metamorphoses illusztrációinak mennyisége beláthatatlan. Az eredeti szöveg nélkül, rövid magyarázatokkal ellátott képsorozatok közül legnagyobb a Hendrick Goltzius (1558 — 1617), Crispyn de Passe (1564 — 1637) és a Pietro Aquila ("|*1692) féle; a legismertebb illusztrált Ovidius kiadás pedig az életrajzíró Joachim von Sandrart (1606—1688) által rajzolt, Nürnbergben kiadott mű, Gabriello Symeoni Lyonban 1634-ben és Johann Ulrich Kraus (1655 — 1719) Augsburgban kiadott munkája. Ezek egyike szolgálhatott előképül az agyart díszítő elefántcsontfaragó mesternek, aki — a többalakos jeleneteket leegyszerűsítve — néhány fontos figura és a helyszín jellegzetességeinek bemutatására szorítkozott. A megmunkálandó csontfelület nyújtotta korlátozott lehetőség miatt a Metamorphoses tizenöt könyvében felvonultatott költeményciklus nagyszámú mítoszát természetesen mind nem jeleníthette meg a faragó művész. De megtartotta az ovidiusi elbeszéléssorozat rendjét — számos legenda kihagyásával — s így az ábrázolások egymásutánja a szövegben folyamatosan nyomon kísérhető.

22 A kompozíciók kifejezésmódjára jellemző a tömörség: a gyakran terjedelmes történeteket csupán a legjellemzőbb epizód egy-két szereplőjével, s a környezet jelzésével, mégis felismerhetően ábrázolta a mester. Ritkábban egy legendából több jelenet is szerepel. Az ábrázolásmód a domborművek egy síkból kialakított, mégis plasztikus hatásra törekvő gyakorlatához igazodik. 20 Pigler, A.: Barockthemen. Band II. Profane Darstellungen. 1. Griechische und römische Mythologie hauptsächlich die Ovidische Verwandlungen. Bp. 1956. 21 Hoffmann Edith-Domán Andrea: Ovidius Metamorfózisai képekben. Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum a Grafikai Osztály LXXIX. kiállítása, Bp., 1942. — A Metamorphoses jeleneteit ábrázoló legismertebb elefántcsont mű Johann Michael Maucher nagy tálja (Neuenstein, Hohenlohe tulajdonban). Pelka, Otto: Elfenbein. Berlin, 1920. 251. old.; Scherer: i. m. 73. old, 59. kép. 22 Publius Ovidius Naso: Átváltozások. Metamorphoses. Ford.: Devecseri Gábor. Bp., 1964. 5 Iparművészeti 65