Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Héjjné Détári Angéla: A Metamorphoses témáinak barokk változatai az Esterházy kincstár elefánt agyarán
22. jelenet: A következő jelenetet vékony fácska választja el, melyet félkézzel fog egy háttal álló faun. Kinyxíjtott kezére korsóból vizet önt egy tógás alak, ki másik kezében hosszú pálcát tart. (Felső teste sérült, hiányzik.) Mögötte házkapuból kilépő idősebb nőalak hosszú ruhában, bekötött fejjel. 23. jelenet: Felhők közt álló, illetve ülő két kis nőalak, a felhő felé futó meztelen férfi. (Utóbbinak — a tárgy sérülése miatt — felső teste hiányzik.) Valószínűleg Arethusa története : Én az achájai nimfáknak voltam seregéből egy; s nem akadt, ki serényebben járt volna a berken, vagy ki vadászhálót lett volna kivetni serényebb. „Merre szaladsz, Arethusa?" kiált Alpheus a habból „Merre szaladsz?" reccsen nem is egyszer a hangja rekedten. Ügy, ahogyan voltam, rohanok ruha nélkül: a túlsó parton volt a ruhám. Még inkább lángol is, űz is, s mert csupaszon láthat, hiszi: könnyen megkaparinthat. Már kimerülten „Jaj, megfog! Diana, segítsd meg fegyvernöködet" „Ekkor az istennő könyörül, kerit egy sürü felhőt s rám veti. Most a folyó keres engem, a ködbe takartat, és a fedő felhő mellett fürkészve kutatgat;" (Met. V. 577 — 579, 599-603, 618 — 619, 621—623) 24. jelenet: Kétszemélyes kompozíció, melyben egy tunikás ifjú egy fához kötözött kezű faunt igyekszik ültéből felemelni (20. kép). 25. jelenet : A tunikás ifjú Cephalusnak botot (dárdát) nyújt át előkelően öltözött fiatal felesége, Procris. Előttük a földön kiskutya: Laelops (21. kép). Beszélgetésüket így írja le Ovidius : „Szépségénél látni fogod, hogy a haszna csodásabb. Űzi a zsákmányát, nem a véletlen viszi röptét, és a kiküldőhöz, vérrel tele, visszajön önként. És ad, mintha szivét nekem adván még keveselné, fürge kutyát is ajándékul, mit adott neki, szólván, Cynthia: „Ez gyorsabb minden más fürge kutyánál". S adta, mit itt a kezemben látsz, vele ezt a gerelyt is. (Met. VII. 682—684, 753 — 756) 26. jelenet: A Metamorophoses legismertebb és leglíraibb soraival lefestett Daedalus és Icarus legenda. Az apa ruhátlan, ágyékkendős, szakállas idős férfi: szétterjesztett karjain nagy madárszárnyakkal repül a tenger fölött. Fönt napkorong, mellette az ifjú letört szárnyakkal zuhan fejjel lefelé (22. kép). A tragédiát Ovidius megható szavakkal így meséli el :
