Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Geszti Eszter: Éremlelet a nagytétényi kastély alól

Éremleletünket, ahogy darabonként kézbe vesszük, mint azt feltehetően török tulajdonosa tette, óhatatlanul felötlik, uralkodónként, külön ós össze­vetve is : Közép-Európa háborúkba bonyolódott konstellációja. A török hódí­tás kiterjesztésének alkalmas idejét számukra mindez indokolhatta, elérhetővé valószínűsíthette. Mindezt átgondolva, újabb és újabb ösztönzés lehetett a harcra. Tétény, több helyen említve, a budai szandzsákhoz tartozó. Érd, Armancsa, párkány­15 ként, Hamza bég szeráji, külön adóznak. Szomszédságban össze­függenek, de jogviszonyuk más, amellett hogy a párkányhoz tartoznak a tétényiek is. Ha nézzük a budai szandzsák ruznámcsójét, 16 Szinán és Moham­med pasák idejében, az 1000 évi sabán 14-től, vagyis 1592. május 27-től, a fel­sorolásai között találunk négy fontos közlést Tétényre vonatkozólag. Meg­tudjuk, hogy Tétény hissza, azaz egy hűbérbirtoknak a törzshűbértől külön­választható része. Négy timarióta, tímárbirtokos lovaskatona lakott itt: Rizván, Csakir, Ibrahim, Hasszán Abdullah. Azért történik róluk említés, mert más névre írják át a hisszákat, bekövetkezett halálozásuk kapcsán. 17 A közlés mögött rejlő ok összefügg, az egyidejű elhalálozások erőszakkal tör­téntek, Rizvánnál, Csakirnál, Hasszánnál az átírás haláluk közlésével történik, Ibrahimnál viszont megjegyzésként áll: fogságra jutott. A bejegyzések dátu­mait tekintve, egyazon esemény következménye az átírás, nyilvánvalóan egy harc után. Régi tétényi helyszínrajzokon 18 a kastélyépület közelében egy malom jelzését találjuk. Erről a későbbiekben is szó esik. A malomról a defter szövegé­ben ez áll: „Bagi György malma után, mely jelenleg Hasszán aga kezében van, tapu (bérlemény jellegű) adó: 200 a (akcse). Bevétel, évi bérlet 4500 a". 19 Minthogy más malom a közelben nincs, így Hasszán agát helyileg is a jelenlegi épületünkhöz közelebb vonhatjuk. Ismeretesek a XVI. század végén történő magyar betörések a hódoltsági területekre. Ezeket a váratlan, sebes iramú, rendszerint vérengzésben végződő csatározásokat száguldásnak nevezték. 1578-ban a budai pasa panaszolja, hogy adószedő emberei: „...Budáról alig mernek kimenni, a magyar száguldók miatt." 20 Állítását konkrét tények felsorolásával bizonyítja. 1587-ben Nádasdy és Pálffy ,,. . .csaknem Budavár kapujáig száguldanak, de Kelenföldén meg­veretnek." 21 Arról is tudunk, hogy Érdnél, 1587 februárjában, a budai basa, Pálffy Miklós hadából, amikor a hamzsabégi török ménest elhajttatta, 600 ma­15 Kisebb, védelemre rendszerint földsáncokkal biztosított erőd, összefüggésben a várakkal. 16 Velics-Kammerer : Magyarországi török kincstári defterek. Bp., 1886. A továbbiak­ban: Defter. 17 Defter H. CCLXXXVIII. fej., 672. A felsorolás 28. pontja: ,Ali bin Divane csát­kadái vitéz timárja, átírva az elholt Rizvánról, a pasa parancsára 1000 sabán 14. Hissza Téten 1700 a (akcse) illeték 40a-29. Husszein Divane csátkadái vitéz timárja, az elholt Csakirról átírva a pasa parancsára, 1000 sabán 14.-én Hissza Téten, 1700 a. illeték 40a-34. Juszuf bin Abdullah csát. . . timárja, nyerte egy másik Ibrahim után, ki fogságra jutott, átírva a pasa parancsára 1000 évi sabán 14. Hissza Téten 1700 a., illeték 40a-37. Moham­med Diváne csátkadái vitéz timárja nevére írva elholt Hasszán Abdullahról, a pasa parancsára 1000 évi sabán 30-án. Hissza Téten 1700 a. illeték 40 a." (1592. június 12.) 18 Kastélymúzeum adattári száma: S/27. 19 Defter I. 275. 20 Salamon: i. m. 337. 21 Kerékgyártó Árpád: Hazánk óvlapjai. Magyarország történetének kortani átné­zete. Bp., 1875. 430.

Next

/
Thumbnails
Contents