Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Geszti Eszter: Éremlelet a nagytétényi kastély alól

valamennyi jól olvasható, némelyik kissé kopottabb. A XVIII. század elején fölé emelt épület gyors ütemű

6 építkezése lepadlózta a harcnyomokról tanúskodó' feldúlt rétegekkel együtt. A kastélyépület alatt és mellett folytatott földmozgatások török kori házikerámiát, használati eszközöket is tartalmaztak, ez is utalásul szolgál arra, hogy az épület lakott és nem romos a hódoltság első századának ideje alatt. Ha az okmányos anyag megfelelő idejét kutatjuk, szintén találunk erre adatokat.

7 Később, a XVII. században működő Hieronymus Wierx, amsterdami születésű rajzoló és metsző is aktív hadállásokat rajzol

8 Tétény helyével szemben, a tétényi szigeten is, mely a hárosival függ össze, török megszállást, hadkészültséget jelez itt is. A pénz elrejtésének szokása, az adott idők nyugtalanságaiban érthető és nem is meglepő. A török pénz szabályszerűen felhígul, inflálódik.

9 Amíg 1 oka. ezüstből 500 akcset verettek, néhány év múltán már 1000 darabot verettek ugyanannyiból. 1584-85 körül egy bizonyos Ali nevezetű defterdár írja: „pénzünk súlyos, mint a mandola levele és állandó, mint a harmatcsepp". A nyugaton vert pénznemek válnak stabil fizetőeszközökké, értékviszonyaik ugrásszerűen emelkednek.

10 Az is természetes, hogy maga a török tulajdonos dugdosta. Marsigli leírásából tudjuk: ,,. . . a pasa azon veszélybe jutott, hogy vagy kisebb jövedelmű tartományba tétetett által, vagy, ha szerencsétlenségére gazdag hírben állott, megfojtatott."

11 Salamon Ferenc török kori kutatásaiban külön kitér a pénz elrejtésének szinte általánosítható szokására.

12 Érméink, moneta nováink időhatárait tekintve, a XVI. század második harmadából valók. Két egyforma veret nincs közöttük. Területi megoszlásuk szerint, térképre vetítve mutatjuk be (2. térkép). Meghatározásukhoz

13 a felhasznált irodalomban

14 az érmék legtöbbjének nem azonos példánya szerepel, a veretek között évjárat, körirat, elő- vagy hátoldali eltérés van. Egyedi leírásukat elvégeztük. A német-francia határvidék hosszantartó, megismétlődő harcai a XVI. század közepére, a vallásháborúk okaival is súlyosbodtak. A lutheri tanok 6 Sem a római, sem a gótikus épületromokat nem távolították el, csupán ott és olymértékben, ahol fel tótlenül kellett. 7 OLT Családi levéltárak: Száraz-Rudnyánszky lt. Fase. I. 2/c. 8 Kremmer Dezső: Budát ábrázoló XVII. századbeli kézirajzok. Archaeologiai Értesítő 1913. 9 Salamon Ferenc: Magyarország a török hódítás korában. Bp., 1886. Török adóztatás c. fejezet. 10 A tallérok, moneta nóvák értékstandardja nem sokkal marad az arany pénzeké mögött, ezért a katalógusok is együtt dolgozzák fel. 11 Marsili, A. F.: Stato militare delPimperio ottomano. Haga, 1732. Tom. II. 124, 148, 151, 154, 157. 12 Salamon: i. m. 193. ,,. . . az egyes fölgazdagodott uzsorások sem merték kimutatni kincseiket, nehogy annál jobban kizsarolják az adószedők. Ez áll nemcsak azokról a városokról, melyekről itt különösen szó van, azokról t. i., melyekben a török benn lakott,, hanem mindazokról is, melyek távolabb estek a váraktól, de adófizetőik voltak. A pénz elrejtése és elásása soha sem divatozott annyira, mint nálunk, a szerencsétlen török korban. Magok a törökök szerették penészedni engedni a pénzt s nagyjaik elsők voltak a, példaadásban." 13 Huszár Lajos útbaigazításait megköszönöm. 14 Münzen und Medaillen Cabinet des Justizrath Reimann in Hannover. Frankfurt a/M., 1892.; Rentzmann: Alphabetisch-chronologische Tabellen der Münzenherren und Verzeiehniss der auf Münzen vorkommender Heiligen. Mittelalter und Neuzeit. Berlin, 1865.