Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Mikes Ildikó: Beck Ö. Fülöp iparművészeti munkássága

6. kép. Dísztányér, bronz, szignált, átmérője füllel 25 cm Prunkteller aus Bronze, signiert Az iparművészeti ágak között ekkor kétségtelenül az ötvösség, a fémművesség állt a legrosszabb helyen. A céhek megszűnése nem egy virágzó iparágat tett szabaddá. A hanyatlás már sokkal hamarabb megindult. A historizmus csak a század közepéig, a neobarokk stílusig tudott művészileg értékes tárgyakat produkálni, azt követően a neoreneszánsz idejében már teljesen eklektikussá vált és lassan elhalt. Mire a századfordulóhoz jutunk, már alig van ötvös. A céhes ötvösművészet kapitalista gyári vállalkozássá alakul, megszűnik az ötvösség klasszikus értelemben vett gyakorlata, vegyes fémművességgé válik. Az ízlésbizonytalanságban kommerciális szempontok érvényesülnek, talán sokkal inkább, mint az iparművészet egyéb ágaiban. Bár a szecesszió újat hoz, átértékel fogalmat (ötvösség!) és stílust, ez a kommercializmus azonban tovább él a XX. században is. A termékek zöme nem tartozik a művészet területéhez, bár szám szerint elnyomják a művészit. Es ennek a kommerciális ötvösségnek a továbbélését a szecesszió elvirágzása után is a további úttalanság, a fémművesség teljes stílustalansága teszi lehetővé. Az iparművészet más ágaiban a helyzet nem ennyire rossz. A bútor-, kerámia-, textil-, üvegművészetnek vannak színvonalas művészei és alkotásai. Az ötvösség ilyen fokú lemaradásának nem egyszerűen a tervezők hiánya az oka, gyökere mélyebb, és társadalmi-gazdasági okokban keresendő. A gyáriüzemi termelésre való átszerveződés a magán ötvösséget s vele együtt az