Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Mikes Ildikó: Beck Ö. Fülöp iparművészeti munkássága

Beck Ö. Fülöp a müncheni asztaltársaságnak csöndes hallgatója, figyelője inkább, mint a zajos viták részese. Legközvetlenebb barátja a hozzá hasonló Bruno Paul lesz. Líraibb hajlandóságú, kontemplativ természete és az új művészettel ez időben való behatóbb ismerkedése nem is teszik lehetővé a vitákba való bekapcsolódást. Ezek az évek hatásukban sokáig elkísérik, ha az ott hallott elvek nem is fedezhetők fel művészetében mindössze pár esztendeig, és csak iparművészeti alkotásaira redukálódnak. De végigkíséri ez az elméletiideológiai vita, amely meggyőzi arról, hogy művésszé válásához elméletileg is képeznie kell magát, műveit elvileg is át kell gondolnia. Beck 0. Fülöp ahhoz az első iparművész nemzedékhez tartozik, aki már a művész öntudatával jár külföldre tanulni, mint festő és szobrász társai régóta. A mesterremek elkészítése előtt külföldet bejáró vándor céhlegény iparosemberként utazgatott a világban. Az elavult céhrendszert gazdasági-társadalmi okok szüntették meg hosszú halódás után, de a folyamatnak ez az individuálisabb igény is részese. A századvég iparművész nemzedéke már akadémiákat látogat, és a már évszázadok óta társadalmi rangot kapott festőkkel, szobrászokkal, építészekkel egy társaságban alakítja gondolatilag is az új művészetet s válik a szónak mai értelmében művésszé, egyben intellektuelle. Itt Münchenben készíti első sorozat-rajzát a már diákkorában kedvelt gyermekláncfűről, a pitypangról, ahogy ő latin nevén nevezi, a Taraxacum officináiéról. A motívumot felhasználja néhány iparművészeti tervrajzon, amelyet egy müncheni pályázatra küld be. Ezek közül megvásárolnak néhányat tőle : egy üvegablakot szamártövis-lomb dísszel ós egy ékszertervet, melyet pitypang motívumból alakított ki. Ezüst edény terveiről sokáig tárgyal egy üzemmel, de végül nem tudnak megegyezni. E pályázaton keresztül kerül kapcsolatba egy hanaui ezüstgyárossal, s anyagi helyzete kényszeríti rá, hogy kedve ellenére szerződést kössön vele. Tavaszig dolgozik a gyárban, ahol silány munkákat végeztetnek vele, s főleg technológiai tudására tartanak igényt. Néhány hónap múlva, 1898 áprilisában elhagyja Hanaut, mivel ott nemhogy a gyár számára komoly modern iparművészettel nem foglalkozhatott, de a gyári munkától független művészi tevékenységébe is beleszóltak. Nem sokkal utána anyagi okok miatt hazatérni kényszerül, ,,...mert magamat újból eladni most már nem tudtam volna".

6 Sem a müncheni tervekről, sem a hanaui munkákról nincs emlékünk. Sajnos, nagyobb veszteséget jelent az a taraxacum motívumokból összeállított tervrajz, amit egy német barátjával közösen tervezett album számára készített. A szöveg elkészítését német író barátja ígérte, akit naplójában W-nek nevez, ő maga a rajzokat adta volna hozzá. A tervek szerint „Egy virág monográfiája, Taraxacum Officináié, sok kissé stilizált felvétel a növény gazdag, mindenféle alakjáról. Azután egy sorozatnyi példa grafikai ornamentum képzésből, végül jókora mennyiségű lap ilyeneknek plasztikus tárgyakon, ötvösműveken való alkalmazásáról' ' .

7 Ehhez hasonló könyv akkor több is jelent meg. Legismertebb Grasset könyve : La plante et ses applications ornementales, és Eckmann: Neue Formen 6 i. m. 231. 7 i. m. 221. — Ez a tervanyag azóta nyomtalanul eltűnt. Mivel Beck Ö. Fülöp műveinek mindössze egyharmada maradt meg, és mivel műveit ritka esetben szignálta — ami a bizonyítást megnehezíti —, ez a korai tervrajz-anyag, amivel a később megvalósult művek bizonyosan szoros kapcsolatban voltak, igen komoly veszteséget jelent. 8* 115