Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 10. (Budapest, 1967)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Mikes Ildikó: Beck Ö. Fülöp iparművészeti munkássága

3. kép. Csésze, bronz, magassága 7 cm — Bronzeschale tagadni, s az ötvös szakon kiharcolja kedves tanára, Schikedanz Albert segítségével, hogy mintázást nagyobb óraszámban tanulhasson, majd azt, hogy figurális domborítást is végezhessen. Az újonnan induló ötvös szak tanárai, tanmenete és képzése még a többi szaknál is gyengébb volt, bár az oktatás nem volt magas színvonalúnak mondható egyéb szakon sem. A képzés hiányosságát saját bőrén tapasztalja, amikor az iskola befejezése után (1888 — 1893) Bécsbe megy tanulmányútra, s hogy szakmai továbbfejlődését biztosítsa, egy ezüstgyárba7i helyezkedik el. Próbálkozása sikertelenségbe fullad. Társaival nem tud egyforma gyorsan és jól domborítani — ami az ötvösségnek alap mesterségbeli követelménye —, s a gyári rend könyörtelen időbeosztása nem teszi lehetővé, hogy tovább dolgozhasson, még kevésbé, hogy tanulhasson. Egyébként is a gyárban a tanulás lehetősége szűk korlátok között csak a manuális képesség fejlesztésére vonatkozhatott volna, mivel a gyár az előre megadott tervek alapján dolgoztatta ötvöseit, s az ott dolgozók egyéni céljai, munkái teret nem kaphattak. ,,. . . s ha kis idő múltán el is érném azt, amit szomszédaim tudtak, ez nem lehet célom. . . Hiába, nagyobb igényekkel nevelkedtem, . . . többre vágyom".

5 Ez az út nem is igen ad egyebet számára, csak élettapasztalatokat. Ráébreszti sikertelen próbálkozása arra, hogy művésszé válásához szükséges mesterségbeli tudásának a gyarapítása, még akkor is, ha később nem ezt a pályát fogja választani. 6 i.m. 191.