Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Ivánfyné Balogh Sára: Köszöntőkártyák az empire és biedermeier korból

valót, azt, hogy ezeknek a kis kártyáknak sokasága — mint kultúrtörténeti emlék — gyűjteményünkben megkapó módon idézi a kor hangulatát, miként vitrin mélyén sok-sok virágból szorosra kötött biedermeier csokor, üvegpoharak, porcelán csészék, apró kis kézimunkák dekorjaival csaknem azonosultan. Az elöljáróban idézett „pesti vizsgáló" kissé gunyoros hangjával, vagy a köszöntőkártyákban giccset látók véleményével ezt a megállapítást helyezhetjük szembe. Habár Pazaurek „Gläser der Empire- und Biedermeierzeit" című könyvében a szó valódi értelmében mintalapoknak és motívumok kincsesbányájának nevezi a „Wunschkarte"-t,

5 tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy elsődleges jelentősége kultúrtörténeti vonatkozásokban keresendő, mivel a közepes művészi produktum nívójából csak ritkán emelkedik ki. De ki állítaná, hogy a ma már annyira keresetté vált biedermeier poharak mindegyike minden tekintetben művészi színvonalú, mégis az e korból való porceláncsésze, üvegpohár, hímzés gyönyörködtet, hangulatot áraszt ugyanúgy, mint a legolcsóbb iparművészeti termék, a köszöntőlap is. Ezeknek az újévet köszöntő, vagy más alkalmakra küldött kívánságlapocskáknak értéke kezdetben néhány krajcár, a század 40-es éveiben darabonként 5 forintot is elérő, úgynevezett „Kunstbillet"-té fejlődve túlhaladja önmagát, fokozódó csillogásával életereje egyre fogy, a század közepére el is tűnik, hogy más alakban feléledve újból tért hódítson a nagy példányszámban terjesztett levelezőlapok révén. De ez már új világ légkörében születik és kívülesik mondanivalónkon. Az itt tárgyalt biedermeier kori termékeket — idevonatkoztatjuk az empire kártyákat is —, amelyeknek a varázsa alól úgyszólván senki, akinek alkalma van ilyen gyűjteményt megtekinteni, ki nem vonhatja magát — már sok év óta keresi a gyűjtőknek egy kis köre ; amint azt a Procopius gyűjtemény, 5 Pazaurek, G. E. : Gläser der Empire- und Biedermeierzeit. Leipzig, 1923. 202 — 203. I. KÉPTÁBLA 1. Kézifestésű újévi köszöntőkártya Louis XVI. stílusban. Carolina Scheyer készítette 1789. jan. 1-ón újévi köszöntésül édesatyjának 2. Transzparens kártya, színezett rézmetszet az 1800-as évekből, évsz. nélk., a XVIII. század második feléből való bútorzat intérieur képével. Átvilágításkor a függöny melletti üres térben bölcső jelenik meg, amire a rímbe szedett szöveg is utal 3. Színezett rézmetszet, 1792 keltezéssel. An Christiana Viesselin von Eleonóra Rauferdin 4. Atlaszkártya préselt domborítással. A felemelhető csapófödól alatt rejtőzik a kívánság, évszám nélkül. A készítés ideje a XIX. század elejére tehető. Az ovális fedélen empire ruhába öltözött nő áll oltár mellett, amelyen a barátság lángja lobog 5. Préselt domborítással díszített keretben színezett rézmetszet, atlasz betét 1810 körül. Romantikus tájban holdfényben andalgó pár