Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Katona Imre: Az Iparművészeti Múzeum besztercebányai térítője

és iparművészeti kiállítás előkészületekor Radisics Jenő fedezett fel a zólyomi plébánia sekrestyéjében.

10 Az átadás feltétlen sikeressége érdekében nem közvetlenül Radisics fordult a püspökhöz, hanem a miniszter. Már ebben a levélben is visszautal Radisics Jenő a püspök múzeum iránti nemes gesztusaira, melyek eredményeként gróf Csáky Albin miniszter „megkeresésére már egy ízben két, szintén régi egyházi hímzést volt szíves átengedni" az Iparművészeti Múzeumnak.

11 Hogy a két hímzés egyike a szóban forgó terítő volt, arról ugyancsak Radisics egyik, Csáky Albinhoz intézett okt. 29-i levele tanúskodik. Ugyanis Csáky Albin közoktatásügyi miniszter átiratára a püspök készségesen átenged egy régi hímzést, azonban a miniszter levelét Bende Imre félreértette, mert az 1634-es terítő helyett egy másik, 1665-ös évszámú hímzés átadásáról értesítette Csáky révén az Iparművészeti Múzeumot.

12 Ezért Radisics most már közvetlenül Bende Imréhez fordul, hogy a nyilvánvaló félreértésre felhívja a figyelmét. „Kellemes kötelességet teljesítek — írja Radisics —, amidőn Méltóságodnak az intézet iránt tanúsított e nagylelkű érdeklődéséért, melynek folytán gyűjteményeink egy új, felette érdekes és hazai emlékkel gyarapodtak, hálás köszönetemet tolmácsoljam. . .". „Nem mulaszthatom el azonban tiszteletteljesen megjegyezni — folytatja —, hogy a szóbanforgó kendő nem azonos azzal, melyre félreértésem (?) folytán a Miniszter Úr ő 10 Mint a Beszterczebánya és Vidéke egyik ismertetéséből (1889. aug. 4.) kiderül a két kazulát a zólyomi kiállításon is bemutatták. . . . Mint az Thomka híradásából kiderül (Beszterczebánya és Vidéke, 1889. július 28) Radisics Jenő egy héttel a kiállítás megnyitása előtt, július 21-én, vasárnap látogatta meg a készülőben levő zólyomi kiállítást, „behatóan megszemlélt mindent, jegyzetet készített magának s mikor eltávozott, a leghízelgőbb módon nyilatkozott a látottakról". A kazulák felfedezéséről Radisics is megemlékezik: „Nemrég Zólyomban járván az odavaló régészeti tárlat megtekintésére, a plébánia templomban két régi miseruhát volt alkalmam látni, melyekre ... az országos iparművészeti múzeum számára ajándékkép leendő átengedése érdekében Bende Imre beszterczebányai püspök úrnál lépéseket tenni szívesked jék", írja Csáky Albin közoktatásügyi miniszterhez 1889. július 25-én kelt fogalmazványában. Az a körülmény, hogy 1889. július 21-én egy héttel a megnyitó előtt, amikor pedig a tárgyak már megtekinthetők voltak, még a zólyomi sekrestyében voltak a kazulák, arra mutat, hogy csak Radisics szakértői véleménye alapján kerültek a kiállítás egyik főhelyére. 11 „Miután a beszterczebányai püspök úr Excellentiád (Csáky Albin miniszter) megkeresésére már egy ízben két, szintén régi egyházi hímzést volt szíves átengedni, nem kétlem — írja Radisics —, hogy a jelen kérésem teljesítése — amennyiben Excellentiád útján jutna hozzája — sem fog akadályokba ütközni." 12 Csáky Albin közoktatásügyi miniszter Radisicshoz írott levele is megvan a múzeum irattárában, miután azonban az átirat lényegét Radisics is megismétli Bende Imréhez írt egyik — 1889. október 29-én írt — fogalmazványában, megelégszünk ennek idézésével: „A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter Úr Ő Nagyméltósága f. é. nov. hó 20-án 46978 sz. a. kelt leiratával egy selyemmel hímzett 1665. évszámmal ellátott oltár terítőt küldött, mint amelyet Méltóságod az orsz. magyar iparm. múzeumnak felajánlani kegyeskedett." Hogy ez az az oltárterítő, melyet a Magyar Hímzések Kiállításának leíró lajstroma 126. sz. alatt leír, bizonyítja, hogy az 1889. évi gyarapodások közt ez az egyetlen 1665-ből származó és Bende Imre besztercebányai megyéspüspöktől eredő hímzés, melyre Radisics levele kétségtelenül visszautal. Az átengedett 1665-ös évszámú hímzés, bár tévedés révén, szintén az Iparművészeti Múzeumba került és mindmáig annak textilosztálya őrzi. A szálas műselyem és arany fonállal hímzett oltárterítő szélein egymáshoz sorakozó, váltakozó szárnyas angyalfejek és tulipán szálból álló csokrok váltakoznak. Felirata szerint Barbora Luzna készítette 1665-ben. A katalógus szerint „Nyitra megyéből származik", (53.1) ez azonban nyilvánvalóan elírás, mert Radisics idézett levelével egybehangzóan ugyancsak 1889-ben került be a múzeumba, ahol 9087-es leltári számmal látták el, melyet később átleltározás miatt 13.635-ös számra változtattak.