Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Katona Imre: Az Iparművészeti Múzeum besztercebányai térítője

7. kép. Illésházy Gáspár portréja a XVII. sz. elejéről, XIX. századi emiatt közöttük általában laposan elnyi'ijtott, szív alakú közök maradnak, melyek mintegy koncentrikusan megismétlik a középszár két, egymáson levő motívumát. A szívidomból kinövő, szárain más-más virágokat hajtó bokor, melyen azonos tőből ívesen behajló, és egymást keresztező virágszárak fakadnak, a török brokátok, hímzések és fali csempék mustráira emlékeztet. A medaillonokat körülvevő virágcsokrok méretüknek megfelelően, egyszerűbb indahajlással és alig változó virágelemmel megismétlik a sarokmotívumok szimmetrikus kompozícióját. Az evangélisták médaillon j ait is a szélek és a szegélycsíkok díszítéseihez hasonlító motívumok, díszítőelemek veszik körül. A díszítőelemek színezésében is megtalálható a díszítőelemeken megmutatkozó rendszeresség. Az indák mindig kékek, a levélkék sárga, zöld, vagy nyers színűek, a különböző virágok pedig virágfejenként is egymástól eltérő nyers, piros és kék színűek. A virágfejek és a levélkék egyenlő oldalú, lapos öltéssel, az indák pedig száröltéssel készültek. A virágok központját, a szirmok közül kinyúló szikleveleket, s egyes, nagyobb felületű virágok, belső kontúrszerű megbontását pedig ezüstfonallal készítették. Míg a terítő díszítőelemei hímzéseinkre jellemző kontúrhatásra törekednek, a medaillonokban levő mellképeknél a kontúrhatás helyett plaszticitásra törekedett a hímző, öltéstechnikailag is eltérnek egymástól a díszítőelemek és a medaillonokban levő figurális ábrázolások. Ez a felfogásbeli és technikai eltérés különböző hatások ötvöződéséből keletkezett, mely XVII. századbeli hímzéseinken általában furcsa és szokatlan.