Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Balári Ferenc: Késő reneszánsz magyar ládák a bútorosztály újabb szerzeményei között

ki. A kiemelt pozitív rajzú motívumot felcserélve rakják vissza a negatív rajzú falemezbe, úgy, hogy a világos fába a sötét berakás, a sötétebb fába pedig a világos berakás kerül, így két hasonló rajzú, de eltérő színhatású lap jön létre, jelentős időmegtakarítással, anyagveszteség nélkül. A betétlapok zárt kompozíciójú, szigorú szimmetriával felépített intarzia dísze sajátos jellegű. A magyar bútoremlékek közül a már említett körmöcbányai stallum (4. kép) árkádos tagolású hátlapjába illesztett betétlapok, a pillérek rakottművű munkájánál ismertetett technikával készült intarzia díszével közeli rokonságot mutatnak. A XVII. század folyamán Erdély Felső-Magyarországgal szoros kapcsolatot tartott, egy-egy rokon motívum mind a két területen előfordul. A stallum és a láda díszének rokonsága inkább csupán a három részre szakadt ország azonos kultúrkörére utal és a datáláshoz nyújt segítséget. Egykori genealógiai alapon kimutatható rendeltetési helyének ismeretében és a datált analóg darab segítségével arra az eredményre juthatunk, hogy a láda a XVII. század első felében, Erdélyben készülhetett. A Mátyás király udvarából kiáramló korai reneszánsz művészet nagyarányú kibontakozását a török elleni küzdelem törte meg. A korábbi, legmagasabb szintet képviselő olasz művészet befolyását már a XVI. század végén — feltehetőleg német telepesek és az új tényezőként jelentkező protestáns kapcsolatok révén — délnémet és németalföldi formák hatása váltotta fel. A XVII. 8. kép. Láda Licsérdről 1660 — 70 körül, Budapest, Iparművészeti Múzeum