Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 9. (Budapest, 1966)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DECORATIFS - Balári Ferenc: Késő reneszánsz magyar ládák a bútorosztály újabb szerzeményei között
A négy láda közül a legérdekesebb az, amelyet a század elején a Néprajzi Múzeum Körmöcbányán gyűjtött és a két intézmény egymás gyűjtéskörébe illő anyagának kicserélése útján került gyűjteményünkbe 24 (3. kép). A fenyőfa vakfájú láda kőris és tölgyfa borítással, faragott hársfa részletekkel, jávor és sötétre pácolt dió intarziával készült. A homlokoldalt négy rakottmúvű, faragott angyalfejes kapitellel díszített pillér két szélső és egy keskeny középmezőre tagolja. A rakottdíszű oldallapok közepén vas fogantyú. A keretes szerkezetű fedőlap belső oldalát rozettából és hullámvonalas ornamentikából alakított, temperával festett díszítés tölti ki. A láda homloklapját tagoló pillérek váltakozó sötét és világos lapokból rakott, geometrikus intarziadísze a Nemzeti Múzeum egy 1629-ből származó kelengyeládájával 25 rokon kialakítású. A gyakori magyar díszítőelemek közé tartozó angyalfej a pilaszter koronázó részére került. A Nemzeti Múzeum egy másik ládájához hasonlóan 20 az angyalfejek szárnyai elöl sajátosan egymásra hajlanak. E típus feltehetően a magyar reneszánsz emlékanyagban, Mátyás király budai palotájának négyszárnyú angyalfejekkel díszített, vörösmárvány kazettás mennyezetéről 27 is ismert, leegyszerűsített szeráfábrázolásokra vezethető vissza. A láda ívezetei feletti két-két háromszögletű mezőt stilizált rozetta tölti ki. Hasonló, de ónberakásos technikával készült díszítésű múzeumunk 14444 leltári számú erdélyi ládája is. 28 Ez az antik művészetből átvett motívum Magyarországon, már a XV. században is előfordul, kőbe vésve találjuk Zápolya Imre nádor 1487-ben állított szepeshelyi síremlékén. 29 A homloklapon a két virágberakásos díszű betétlap dominál. A leveles tulipán bokrétát ábrázoló berakás lényegében Nanni Unghero említett stallumának, később a Patócsy síremlék háromvirágos tulipántöveinek a XVII. század ízlésében átkomponált, erősen stilizált változata. A rakott dísz levelei stilizált sárkányfej ékben végződnek. Ez a motívum az eddig ismert magyar reneszánsz intarzia ornamentikában — eltekintve a győri asztalosok 1659-ben készült céhládájának 30 hasonló, de applikált művű díszítésétől —• egyedül az 1620-ban készült körmöcbányai stallumon (4. kép) fordul elő. A láda begyűjtési helyének ismeretében és az azt megerősítő részletmotívum segítségével készítési helyéül Körmöcbányát jelölhetjük meg. A láda a stallumnál 20—30 évvel később készült, erre mutat a stallum klasszikus felépítésétől népiesebb ízű kialakítása. Az intarzia dísz rokonsága alapján feltételezhetjük, hogy a láda egy olyan körmöcbányai asztalos munkája, aki mint inas vagy segéd a stallum készítésében részt vett. A XVII. század közepén készült az Iparművészeti Múzeum 59.1842.1. leltári számú, bükk, jávor és tölgyfával borított, különböző színű fákból rakott intarziával és gazdag faragással díszített kelengyeládája is (5. kép). 31 Vízszintes talppárkányon áll, a homloklapot öt faragott díszű pilaszter két középső főmezőre és két keskenyebb mellék mezőre osztja. A két főmező betétlapján 24 Leltári száma: 65. 24.1. Magassága 70 cm, szélessége 152 cm, mélysége 72 cm. 25 Bárányné : i. m. 6. kép. 26 Bárányné : i. m. 8. kép. 27 Voit Pál : Régi magyar otthonok, 94. 28 Voit Pál : i. m. 168. 29 A magyarországi művészet története I. 216. kép. 30 Győr, Xantus János Múzeum, leltári száma: 54.1.1. 31 Talppárkány, fedőlap, pillérsor feletti fríz újabb, származása ismeretlen. Magassága 72 cm, szélessége 176,5 cm, mélysége 71,5 cm.
