Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Pajor Géza: A XIX. század pesti ötvösségének és Szentpéteri József életművének értékeléséhez

1. kép. Szentpóteri első domborműve: Nagy Sándor átkelése a Granicuson, 1830. (61 X34 em). Relief von Szentpéteri: „Trajoctus Alexandri per Granicum" 1830. törekvés egyben azt is mutatja, hogy a felmerülő egyre több munkát egyelőre nem tudják gépi termelőeszközökkel elvégezni. Ezért van szükség több emberi munkaerő beállítására. Mint említettük, a fenti folyamat a tömegtermelés irányába mutat. Vele párhuzamosan egyre fokozódik az igény a technikai előrehaladás iránt is. Ez annyit jelent, hogy egyes műveleteket, amelyeket eddig kézzel végeztek, s ezért hosszadalmasak és költségesek is voltak, géppel igyekeznek elvégeztetni. Felmerül a kérdés, hogy az ötvösség sokféle munkafolyamata közül melyiknél nyílt lehetőség a gépi technika fokozatos bevezetésére. A történelmi tények azt mutatják, hogy mindenekelőtt a rátétes, a tárgyakra külön rászerelhető díszítések készítésénél és a tárgyak testének kiformálásánál. A külön rászerelendő díszítések esetében azt látjuk, hogy ilyeneket már jóval korábban, egyes esetekben már évszázadokkal előbb is alkalmaztak az ötvösök. Ezek öntött vagy verőtővel kialakított díszítések voltak. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen az öntés technikájával már réges-régen tisztában voltak s egészen természetes, hogy alkalmazták munkájuk könnyítésére, termelékenységük növelésére. Ennek esetleg kiterjedtebb alkalmazása jellemző lehet ugyan a XIX. század ötvösségére, de nem döntő a technikai fejlődés tekintetében. 7 Iparművészeti 97