Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Katona Imre: A kék habán kerámiáról

ható felirat nem nyújt mindig elégséges alapot a készítés helyének meghatározásához. Ha a kékmázas habán edények készítési helyének kizárólagosan Erdélyt tekintjük — pontosabban Alvincot és környékét —, akkor állításaink alátámasztására abból kell kiindulnunk, hogy az Alvineon letelej)edett újkeresztények és a Batthyány-birtokokon élő nyugat-magyarországi anabaptisták csoportjai között sem letelepedésük előtt, sem pedig azt követően nem állhatott fenn kapcsolat. Vagyis az Erdélyben letelepedett és kizárólag kókmázas edények előállításával foglalkozó újkeresztények a szakadatlanul migráló, különböző helyeken felbukkanó anabaptisták olyan csoportjához tartozhattak, amelyek alapvetően különböztek a nyugat-magyarországiaktól. Gondolhatnánk arra is — ismerve az Alvincra került anabaptisták történetét —, hogy míg az erdélyi anabaptisták Morvából, illetve a Felvidékről származnak, addig a nyugat-magyarországiak nem északról, hanem Ausztria keleti tartományaiból, Stájerország, Krajna vagy Karintia vidékéről kerültek át Vas megyébe. Ezt a feltételezést történeti adatok is valószínűsítik, ismeretes ugyanis, hogy Kelet-Ausztriában évszázadokig éltek és működtek újkeresztény kollektívák. Az a körülmény, hogy a XVI. század közepén NyugatMagyarországon, a Nádasdyak birtokain előbb tűnnek fel,

3 mint későbbi, felvidéki telephelyeiken,

4 arra enged következtetni, hogy főleg Ausztriában meghúzódó egyes csoportjaik Morvaország és a Felvidék érintése nélkül is bejöhettek az országba. Az erdélyi anabaptisták kérdésének tárgyalásakor szinte minden szerző elismételte, hogy az alvinci anabaptistákat Bethlen Gábor telepítette be 1621-ben. Az adat az anabaptista krónikák közléseiből került át az irodalomba. Krónikáikban részletesen leírják, hogy Bethlen Gábor utasítására a Morvából, illetve közvetlenül Szobotistról, Uhl József vezetésével 1621. január 18-án érkezett és a Csejtén, illetve Vagyócon letelepedett csoport

5 április 2-án indult el Alvincra.

6 A 18 szekérből és 70 katona kíséretéből álló csoportot 1621. augusztus 31-én már Alvineon találjuk. Egy részük azonban továbbra is Csejtén maradt, ahol — mint a Jeszenszky-levéltár adatai tanúsítják —' 1622-ben Nadasdy Pál házat ad nekik, illetve elcseréli Losonczy Györggyel és Dorottyával az új keresztényekét. A Csejtén maradt újkeresztények áttérítése már a század közepén megindul, mint erről Emericus anabaptista tizenkétéves szolgálójának 1663-ban történő megkeresztelkedése tanúskodik.

7 A csejtei, illetve a császtkóci anabaptisták terhei elviselhetetlenül magasak, ezért 1633-ban Leövey György uradalmi tiszttartó a császtkóci anabaptisták nevében bizonyítványt kór a vármegyétől, hogy az újkeresztények miféle adót fizessenek. A megye 1639-es határozata szerint a nyolc helyen — köztük Császtkócon és Csejtén — levő anabaptistáknak összesen 800 tallért kell fizetniök Érsekújvár várának javítására.

8 3 OL Kam. lt. Nádasdy es. lt. Számadások. IL, 900. (1548. III. 28.) 4 Noha a Felvidéken már a XVI. század közepén, sőt a 30-as években is szerepelnek anabaptisták, tömeges beáramlásuk csak a század 90-es éveire tehető. OL Kam. lt. Conseriptiones Portarum A. 2662., p. 596. (Vízkeleti Pál számadásai között!) — Lásd J. Seivert cikkét : Vom Ursprünge der Wiedertäufer in Ungarn und Siebenbürgen. Ungarisches Magasin 1783. (Pozsony) III., 214-221. 5 Katholikus Szemle 1897., 766. 6 Történelmi Tár 1892., 367. 7 Esztergomi Prímási Lt. 1. L. prot. III. s Nyitra Vármegye Lt. Közgy. jkv. 1633: 716 és 1639: 907.