Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Cserey Éva: Rudolf Kuhn festett kályhacsempói

4. kép. Alakos lizéna. Lisene mit Figur. (Foto: Schweizerisches Landesmuseum, Zürich) egyéb svájci helyek kályhásai, így Küchler Muriban és Luzernben, Vogler Elggben, Bleuer Zoliikonban, H. J. Karer Schaffhausenben stb. állítanak fel kályhásműhelyeket, formában és díszítésben utánozva a winterthuri készítményeket. A tényleges konkurrenciát azonban nem ezek a műhelyek jelentették Winterthur számára, hanem Steckborn kályhásainak XVTIL századi gyors fejlődése. Hogy mikor és hogyan tanulták el technikai, formai és díszítésbeli fogásaikat, az ma még ismeretlen, annyi azonban bizonyos, hogy a XVlil. század elejétől fogva Svájc minden részébe nagy számmal szállítanak kályhákat. Kezdetben készítményeik még azonosak a winterthuriakéval : az architektonikus felépítésű, lábakon álló hatalmas kályhatest pilaszterekkel, lizénákkal tagolt, díszes pártázatú kupola vagy torony formájú felső része van. Gyakran ülőpadkával illeszkedik a falhoz. Ezt a formát később a steckborniak leegyszerűsítik, nagyobb színes felületen, szinte képeskönyvszerűen mutatják be mondanivalójukat. Természetesen a forma és díszítés kialakításánál a mester elképzelése mellett helyet kellett adni a megrendelő ízlésének és a divatnak is.

8 Az első kályhaszállítás 1714-ben történt, ekkor a bencések münsterlingi kolostorába a „Mg. Daniel Meyer Hafner von Steckborn" jelzésű kályhát küldik. A Meyer kályhás-dinasztia a steckborni kályháscsaládok (Hirtenstein, 8 Jó példa erre a hamburgi Museum für Kunst und Gewerbe pohárszék formára emlékeztető kályhája.