Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Zlinszkyné Sternegg Mária: Christian Then pianínója
ZLINSZKYNÉ STERNE rGr MÁRIA CHRISTIAN THEN PIANÍNÓ JA A pianínó egykorú a különböző néven ismert magas, függőleges zongorákkal mint pl. a zsiráf-, líra-, Apolló-zongora. Jóval alacsonyabb, vízszintes lezáródású szekrénye különbözteti meg azoktól. Szögletes külső alakját vakfára furnírozott nemesfa borítja. A középvonalnál általában kissé magasabban elhelyezett billentyűzet al- és felépítményre osztja. A műtörténeti értékkel bíró pianínófélék csoportosítása F. J. Hirt rendszere szerint 1 a felépítmény magasságának figyelembevételével történik. Felosztása azonban — amelyet fejlődéstörténeti bevezetőmben én is követek — nem jelent időrendi elhatárolásokat, mert hiszen valamennyi típus kb. 1800tól 1860-ig egymás mellett feltalálható. A felépítmény magasságát azonos hangerőnél a húrozás iránya szabja meg, amely - - mindenkor függőleges síkban elhelyezve — lehet egyenes, ferde vagy kereszteződő (a felépítmény esetleg el is maradhat, pl. a kereszteződő húrozásnál). Pianínónk előképeinek vizsgálatát a formailag hozzá közelállókon kezdjük. A középmagas felépítményű pianínófélékben a húrozás egyenes. Ilyen Mathias Müller bécsi mester 1800-ban épített Ditanaklasisa, a „pianínó ősformája" (Neupert). Magassága 156 cm. Ugyanebben az évben John Isaac Hawkins philadelphiai (USA) mester bámulatosan fejlett szerkezettel szabadalmaztatja 138 cm magas „Portable Grand Pianoforte "-ját, amelynek fémtőkés berendezése ekkor még egyedülálló kezdeményezés. Húrjai ennek is egyenes irányúak. A felépítmény magasságát csökkenteni tudták a húrok hosszának változatlan megtartásával, midőn azokat átlósan, tehát ferdén feszítették ki. Ezek az ún. alacsony felépítményű pianínófé^k. Első ilyen kisebb méretű pianínót „Cottage piano" néven Robert Worn um londoni mester épített 1811-ben (1. kép). Hangszerének magassága 120 cm. Wornum újítása 1826 után vált példaképpé, amikor a korábbi szerkezetet tökeu + psítette. Az angol kezdeményezést elsősorban francia mesterek karolták fel a XIX. század második negyedében. ízléses, kicsiny hangszereikkel n.,.'v feltűnést keltettek az európai piacokon. E zongoratípus máig használatoí; oe^e is francia mestertől, Pleyeltől származik: pianínó ( = zongorácska), a piano kicsinyített formája. 1827-ben mutatják be Blanchet és Roller párizsi mes1 Hirt, F. J.: Meisterwerke des Klavierbaus. — Ölten, 1955., 148.
