Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 8. (Budapest, 1965)

IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM - MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Pajor Géza: A XIX. század pesti ötvösségének és Szentpéteri József életművének értékeléséhez

3. kép. Ezüst teafőző, 1842. Átmérője 15,5 cm, magassága 10,5 cm. Teekochtopf aus Silber, 1842. Diameter 15,5 cm, Höhe 10,5 cm ötvösök a feudális városok tekintélyes polgárai voltak. Tekintélyüket és jelentőségüket mindenekelőtt az biztosította, hogy megrendelések útján közvetlen kapcsolatban álltak a kor uralkodó osztályával, legyenek bár annak tagjai feudális urak vagy esetleg gazdagabb polgárok, hiszen az ő dísztárgy vagy használati tárgy iránti szükségleteiket elégítették ki egy speciális — önmagukban is komoly értéket képviselő nyersanyagok (arany, ezüst) felhasználásával folytatott — mesterség által. A kapitalizmus térhódításával a helyzet gyökeresen megváltozik. Az egykori nagy megrendelők száma egyre fogy, új közönség lép fel igényeivel: a polgárság, amely először sok tekintetben a már járt úton halad, de mihamar előtérbe kerülnek lényegéből fakadó speciális vonásai. Szembetűnő pl. a bekövetkező stílusváltozásokon (empire, biedermeier) kívül az, hogy az aranyozás eltűnik a tárgyakról vagy legalábbis alárendelt jelentőségűvé válik. Ezzel az ötvöstárgyak elvesztik pompázó külsejüknek egyik lényeges elemét, és kezdenek beilleszkedni az egyik oldalon takarókos, a másik oldalon pazarló polgár életszemléletébe. Megjegyzendő, mert ez is lényeges, hogy a megmaradt főúri megrendelők is immár egyre inkább a kifejlődő polgári szemlélet szerint formálják igényeiket, hiszen a magyar polgári fejlődés élenjáró harcosai között nem egy feudális nagyság is található. A technikai fejlődés egyfelől, amely lehetővé tette egyre több termék előállítását és következményként az ötvösök művész-jellegének elvesztését hozta magával, az uralkodó osztály megváltozása másfelől, amelynek eredményeképpen a feudálisok helyét a polgárság vagy a polgári eszményeket követő feudálisok foglalták el, azt eredményezte, hogy az ötvösök önálló mesterekké váltak, szabad termelőkké, akiknél a kapitalizálódás tendenciája egyre nyíltabban jelentkezett. Ezt korábban különböző céh-rendszabályokkal még úgy-ahogy vissza lehetett szorítani, a XIX, század folyamán azon-