Weiner Mihályné szerk.: Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei 7. (Budapest, 1964)
IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM — MUSÉE DES ARTS DÉCORATIFS - Jakabffy Imre: Az iparművészet irodalma és néhány könyvtári kérdése
hogy van vagy lesz olyan szakrendszer, amely a könyvtáros közreműködése, közvetítése nélkül, minden olvasó számára pontos, gyors és kimerítő tájékozódást, eligazítást nyújtana a szakirodalom rengetegében. Komoly hiányossága könyvtárunknak — de ebben nem állunk egyedül —, hogy a több ezernyi kötet folyóirat cikkenkénti szakirodalma nem szerepel a szakkatalógusban. Ezzel eleve kizártuk az iparművészet hazai és külföldi irodalmának nemcsak tetemes hányadát, hanem — különösen a mai szakproblémákat tekintve — ennek legértékesebb részét. Képtelen lenne ma bármely tudományág visszamenőlegesen az őt érdeklő anyagot a folyóiratok tengeréből kihalászni. Nem is érné meg a fáradságot, hiszen az anyag túlnyomó többsége elavult. Az elavulás azonban tudományszakonként viszonylagosan jelentkezik: természettudományi, technikai s más gyakorlati szakmák irodalmi elavulása jóval gyorsabb, mint a társadalomtudományoké, különösen pedig a művészeti vonatkozásúaké. A művészettörténetben ez az elavulás esetleg be sem következik, hisz régi illusztrációk, bármily gyarló kivitelűek, fontos dokumentumok lehetnek a kutató számára. Sőt még a régen írott dolgok sem nélkülözhetők azok számára, akik a tárgyak történetét, sorsát, „vándorlását" kutatják. Visszatérve a folyóiratcikkek feldolgozásának problémájára, legalább azt kellene szorgalmazni, hogy a kurrens iparművészeti folyóiratok fontosabb cikkeit is szerepeltessük a könyvtár szakkatalógusában, vagy pedig időszakos sokszorosított jegyzékben (könyvtári figyelőben) hívnánk fel a cikkekre az olvasók figyelmét. Sajnos mindeme feladatok elvégzésére ez idő szerint, objektív akadályok miatt, nem kerülhet sor. Ugyancsak megindokolhatjuk, hogy miért nem készülhet iparművészeti bibliográfia. Nemcsak gyakorlati akadályok merülnek fel ennek elkészítése során, hanem elvi szempontok is szóba jöhetnek: van-e szükség pl. retrospektív magyar iparművészeti bibliográfiára? 6 Van-e igény ilyenre ? A gyakorló könyvtáros tapasztalatai alapján kijelenthetjük: a könyvtár használóinak csak elenyésző hányada érdeklődik a magyar nyelven írott forrásmunkák, folyóiratcikkek, egyszóval az iparművészet hungarica-anyaga iránt. A túlnyomó többség — akár belső muzeológusainkat, akár külső olvasóinkat tekintjük — konkrét kutatása során az egyetemes művészeti irodalomra és mindenekelőtt illusztrációs dokumentumokra kíváncsi. Arra pedig nem is gondolhatunk, hogy akár kísérletet tegyünk az iparművészet egyetemes irodalmának bibliografizálására, legfeljebb beérhetjük egy-egy részlet (pl. a porcelán, a divattörténet stb.) szelektív, ajánló jellegű bibliográfiai összeállításával. Könyvtárunk jellegéből következik, hogy olvasói — amint erre fentebb céloztunk — elsősorban nem is olvasók, hanem nézők. Ha statisztikát vezetnénk arról, hogy miképpen alakul a használt könyvtári anyag szövegi részé6 Az 1955-ben, Bíró Béla szerkesztésében megjelent ,,A magyar művészettörténeti irodalom bibliográfiája" elvileg az iparművészeti irodalmat is tartalmazza, sajnos rendkívül hézagosan, hibás elgondolása szakrendszerben ós hiányos mutatóval ellátva. Lesújtó bírálatát adta Dercsényi Dezső (Művészettörténeti Értesítő 1956. 217 — 219.), aki többek között ezt írta: ,,. . . egész szerkezete és ami ezzel összefügg, szerkesztése nem méltó sem a témához, sem a tudományhoz. A hatalmas gyűjtő munkát, a jelentős költségeket ha nem teszi is eredménytelenné, de oly mértékben nehezíti meg a könyvet használó munkáját, hogy ezzel az erővel a kutató inkább maga fogja összekeresni a számára szükséges bibliográfiát." — Viszont igen értékes és használható a Művészettörténeti Értesítőben évenként közölt s a magyar iparművészeti irodalmat is szakozottan feldolgozó bibliográfia.
